Iskola

Eljött a tanév vége, ami azt is jelenti, hogy sok-sok...rengeteg dolgozat vár rám és diák társaimra. Azonban a tanulásnak is meg vannak a maga szépségei, még akkor is ha néha leterheltek a diákok. Nem véletlen, hogy később mindenki örömmel gondol vissza ezekre az időkre.
S bár valós probléma az, hogy sok "haszontalan" dolgot tanítanak meg az iskolában, már abból a szempontból, hogy az életben ( munkáktól függően ) nem biztos, hogy szükségünk lesz pl.: ordovicium időszak ismeretére. Viszont mindenkinek vannak kedvenc dolgai, legyen az a költészet, zene, kertészkedés, sportok... van olyan amit szívesen tanulunk, szívesen fejlesztjük magunkat az adott témában. De miért is mondjuk  akkor egyes tanult dolgokra, hogy "haszontalan"? Lehet nem kerül sűrűn használatra, de az alap műveltség része. S bár az iskolák valóban inkább az elméleti részeket igyekeznek megtanítani a diákoknak, de ezek az elméleti részek, valahogy gondolkodásra ösztönzik az embert. A tanult dolgok tovább gondolására... a mindennapi életbe való áthelyezésére...egy bölcsebb világnézet kialakítására. Valójában az egyik alapvető dolog, melyet sokan nem tudunk, az maga a tanulás. Mi is a tanulás? Az életben minden nap tanulunk valami újat. Bölcsességet, igazságot, őszinteséget, empátiát, elméleti dolgokat, megismerkedünk vallásokkal, gondolkodás módokkal. S csak akkor tudjuk saját életünket "terelgetni" ha tisztában vagyunk ezekkel. A lényeg, hogy mindig maradjunk nyitottak mindenre. Hogy úgy éljük le az életünket, hogy azt mondhassuk, minden lehetőséggel éltünk, kihasználtuk, megpróbáltuk. Tanulni, nem csak  könyvekből lehet, mert mindent tanulni kell, az életet is, életünk végéig.

Az egyik kedvenc tantárgyaim közé tartozik az irodalom. Most épp a Bibliát elemezzük, olvassuk, próbáljuk megérteni, s átszellemülni egy kicsit. Nagy igazságokat fogalmaz meg s egyes részei bár igazán nehezen kibogozhatók, de érdemes aztán tovább gondolni őket. Sok-sok évvel ezelőtt olyan dolgokat kimondani, melyet az emberi lélekre máig igazak, melyek nem vesztek el, nagyon nagy szó. S a Biblia tulajdon képpen, szerény meglátásom szerint, bár sok-sok ember élet történetét dolgozza fel, mégis valahogy egy kulcs mindenkinek önmagához. Saját maga megismeréséhez. Már csak azért is fejleszti önismereteinket, mert megtudjuk állapítani, hogy mi az, ami közel áll hozzánk, amivel egyet értünk, vagy mi az, amivel kevésbé. A dolgunk az, hogy ezzel a kulccsal megpróbáljuk kinyitni saját magunk ajtaját és rátaláljunk a magunkhoz vezető útra. Ez viszont nehéz feladat, hisz néha saját magunkon a legnehezebb kiigazodnunk.

Egy pár szép kép a kertről:

A locsoló:
 

Vannak dolgok amiket nem lehet kinőni...például az ősi-fáról logó hintát.

A tavaszi ég szépsége:

 Lámpások a teraszon:

Egy mondat a Bibliából, mely igazán megragadó:
" Mert ahol a te kincsed, ott van a szíved is."

                                                /Mt.: 6/ 21/

Mindenkinek szeme tükréből e szó ugyanaz...

Anya...semmihez sem fogható szó ez. Minden ember szívében e szó hallatára gyönyörű és nemes érzések kezdenek keringeni: önzetlen szeretet, segítség, biztonság, kedvesség, végtelen odaadás, tanulás, boldogság... s még annyi, de annyi kedves szó. Hogy lehetne meghálálni, megköszönni ezt a sok önzetlenül adott szép, kedves dolgot?
S a hétköznapokban, ha nem is mondjuk el mindennap, de mindnyájan hálásak vagyunk, az egyetlen, szeretett édesanyánknak, de ilyenkor ezen az áldott napon a Földön, a világon mindenhol könny csordul ki szemünkből, s elmondjuk, hogy mennyire nagyon, de nagyon köszönjük. Ám igazából, az év mindennapján ez az érzés tölt el minket e áldott szó hallatán... anya.  S sokkal többet ér, ha nem csak e napon mondjuk el hálánkat, hanem mindennap valami apró örömöt okozunk.
Bár mondhatnám többször is, bár néha lehetnék figyelmesebb kicsit, de tudd, hogy nincs az a szófordulat, nincs az a tárgy, nincsen semmi, amivel elmondhatnám, leírhatnám, hogy mennyire szeretlek Téged, s köszönök mindent Néked!
Mert ajándék nekem  az, hogy vagy, s ennél nem is lehet többet kívánnom!

Az én anyák napi ajándékom:

A képeslap quilling technikával készült.

És a végére egy idézet:

"Egy anya szeretete olyan, mint egy kör. Nincs kezdete és nincs vége. Állandóan körbejár és mindenkit megérint, aki kapcsolatba kerül vele. Elborít, mint a reggeli pára, melegít, mint a déli nap és úgy takar be, mint a csillagos éj."

Szépséges tündér világ

Gondolkoztál már azon, hogy léteznek e tündérek, angyalok, s egyéb lények? Gondolkoztál e már azon, hogy vajon ők hol élnek? Gondolkoztál e már azon, hogy mit regélnek? Gondolkoztál azon, hogy min szorgoskodnak e apró lények?
Mesék világában oly szépséges lények, vajon léteznek e, vagy talán köztünk élnek?
Bizony itt élnek, s színesítik napjaink, ugyan is e tündérek,  a mindennapi csodatévő emberek, a gyermeki álmok, egy békésebb s szebb világ teremtői. De nem kell őket égre földre, apró szárnyas lényként keresni, ott vannak ők az utcán, a boltban, vagy épp egy buszon, mindenütt, csak nyitott szemmel kell járni...

Egy ártatlan kis méh repült a busz hátsó részébe... S sehogy se tudott kitalálni szegényke. Egy-egy ember felsikoltott, nehogy felé menjen e ártatlan, kétségbeesett méhecske. Csak jöttek-mentek az emberek, fel-le szálltak a járműről, de senkinek sem tűnt fel, hogy segíteni kéne neki, ne hogy elpusztuljon szegényke. Talán, mert úgy gondolkodunk, hogy "Miért pont én, miért nem ő?". Ekkor, már a végállomáshoz közeledve, egy ember aki megszánta e kis lényt egy papírzsepi oltalmába bugyolálta, s egyazon megállóban leszálltunk. A kis méhet rátette egy közeli fa nagy levelére, majd a délutáni fényes napsütésben tovább lépkedett, ment, folytatta munkáját. S engem egy meleg érzés fogott el, olyan csodás is ez. Néha a legapróbb dolgok csalnak mosolyt az ember arcára.

Talán az ilyen kis mindennapi jó tündérektől szép a mi világunk, s ezeket az eseteket nem kell várni, mert nap-mint nap részesei vagyunk mi is egy-egy történetnek.

Én viszont a "mesebeli, apró tündérkéknek" készítettem ezt az apró virágos vödörkét:

"Ne az legyél, akinek mások látnak vagy látni akarnak, hanem az, akinek Te látod magadat."

               (Müller Péter)

Képeslap

Anyukám születésnapja nem olyan rég volt, ezt a képeslapot készítettem neki. Sokat nézelődtem az interneten, hátha valami jó ötletre lelek, de egyet se találtam, ami igazán tetszett. Ezért inkább gondoltam, hogy elkezdem csinálni és majd csak jön az a várva várt ötletecske. S így született meg e képeslap. A virágokat formalyukasztóval vágtam ki, különféle mintájú papírokból, majd egy "M" betűt formáztam belőlük.

A képeslapot kinyitva egy kis füzér bújik elő és sok-sok virágocska:

 S végül egy kis idézet. Mekkora igazság is ez!

" Ha veszel, megtelik a kezed,
   Ha adsz, megtelik a szíved."
               / Margarete Seemann /

Szép szombat estét mindenkinek!

Kőkaktusz, Kert

Testvéremnek nemrég volt a születésnapja. Sokat gondolkoztam, mit is készíthetnék? Míg végül az interneten keresgélve találtam kőből készült kaktuszokat, nagyon megtetszett az ötlet. Egy kicsit azért átalakítottam, és elneveztem kőkaktusznak, igen találó név:

Nagyon mutatós, egy szép tavaszi séta alkalmával összeszedhetjük hozzá a különleges alakú, szép köveket.


Hozzávalók:

- kis agyag cserép
- kövek, kavicsok
- akril festék
- ecset
- fehér lakk filc
- ragasztópisztoly
- hungarocell darab

Elkészítés:
- Lefestjük a köveket, különféle árnyalatú zöld színekre.
- Ha megszáradt a festésünk, a fehér lakkfilccel különböző díszítéseket rajzolunk.
- Száradás után a hungarocellel kitömjük a cserép alját, ragasztópisztollyal rögzítjük. A kőkaktuszokat elrendezzük a cserépbe és ezt is ragasztó pisztollyal hozzáragasszuk a hungarocellhez.

S egy pár kép a szép tavaszi udvarunkról:

Egy idézet a "csoda könyvből":

"Elmúló mind, ami csillog a fényben,
 Halhatatlan mind, mi ég a szívben!"

Húsvéti tojások

A locsolóknak idén fonallal betekert tojáskákat készítettem, melyet nyomóformával kivágott virágokkal díszítettem. Kissé időigényes, pepecselős munka, de a végeredmény csodaszép.

Tojások előtte ( műanyag tojások, ezekkel könnyebb dolgozni, hiszen a fonalat szorosan, soronként kell a tojásra tekerni-ragasztani)

És a kész kis tojáskák:

Mindenkinek Békés, Áldott Húsvéti ünnepeket kívánok!

Egy idézet a végére:
 " Nem kell megvetni a csekély dolgokat, mert azok vonják maguk után a nagyokat!"
             / Scribe /

Húsvéti merengés

Az utóbbi hetek munkaforgatagában kevés idő jutott mindenre. Kevés a pihenésre, kevés az alkotásra. De, úgy gondolom, minden munkának, minden időbefektetésnek egyszer le lehet aratni a gyümölcsét. Legfőképp a tanulásét. S való igaz, a gimnázium első éve nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon-nagyon szép. Talán pont azért, mert sok munkát rakunk bele, megalapozva a jövőnket, teljes erőbedobással teljesíteni, követelések, időpontok, vágyak, beteljesül álmok. S a felhők sűrűjében valahol ott messze látni a napfény kellemes melengető sugarát.


Egy Húsvéti merengő, egy kis szelet az életből:

Az utcán hazafelé jövet:
Érezni a tavaszi lágy szellő érintését , a tavaszi nap melengető sugarát, a felhők elmúlását, érezni, hogy jön a tavasz, jön a megújulás. S ez olyan gyönyörű! Megállni egy percre az utcán, körbe nézni, látni, érezni. Magunkba szívni mindent, magunkban érezni a tavaszt, hogy mi magunk is megújuljunk, erőt nyerjünk.  Az első rügy a fákon, az első kibujt nárcisz, a madarak messziről hallható éneke. S ez alatt a röpke másodperc alatt, annyi minden történt, akkora erő van benne:  a természet fenséges ereje. S ez a megfelelő pillanat elfelejteni egy percre a munkát, s egy kicsit a közelgő ünnepre gondolni...
Hamarosan itt a húsvét, ez a gyönyörű ünnep. Sok-sok népszokás, családi hagyomány fűz hozzá mindenkit. Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt.
A tavaszi zsongás illatával eszembe jut, a tojás festés, a locsolkodás, a húsvéti sütés főzés. Ugyanakkor itt  a másik oldala minden ünnepnek: rohanni, bevásárolni, takarítani: "Ajjaj! Le vagyok maradva, nem leszek kész! Úh! Még mennyi mindent kell megvennem!"
Szomorú, hogy az ünnepekből sokszor kapkodás, rohanás lesz. Nem kell húsz fős ebéd, nem kell csoki nyuszi a boltból, nem kell semmi ilyesmi se gyereknek, se felnőttnek. Az ünnep lényege, hogy  együtt a család, valamiféle együtt töltött családi hagyomány, barka díszítés, együtt nevetés. Mert az ünnep napok, azért öltöztek pirosba a naptárban, hogy egy kicsit kiszakadjunk a rohanásból, nem azért, hogy még inkább belekeveredjünk.
A húsvét, csak magában,  nem ünnep, nekünk kell azzá tenni, mert tőlünk válik igazán ünnepé.


S még egy  gondolat... van egy számomra nagyon kedves könyvem, amely attól igazán csodás, hogy mindig új dolgokat fedezek fel, látok benne, s többek közt azért is, mert ez nem regény, amit az ember lapról lapra olvas, e könyvben szállóigék bújnak meg, melyeket ide-oda lapozgatva olvasgatok  s ráébredek, milyen nagy igazságok rejlenek benne...
Szeretnék e könyvből három kis idézetet leírni, e gondolatmenet folytatásául... s hogyan kapcsolódik? Te is merengj el!

"Cselekedj a természet rendje szerint,
sose erőszakold a dolgokat,
ne keres túlzott élvezeteket,
lásd meg a nagyot a kicsinyben,                       
lásd meg a sokat a kevésben,
a rosszat jóval viszonozd."      
(Lao-Ce)

" A könyvek ...
... ritkán hagynak meg annak,
Amik vagyunk."
(Lessing)

"Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem nevetünk."
(Chamfort)

Itt egy pár kép a magnóliáról, idén is nagyon gyönyörű, egyszerűen nem lehet betelni vele:

 barackfa virág:

Szép Húsvéti készülődést mindenkinek!