Elillanó

gondolatok ezrei vívnak háborúkat a fejemben. Nem tudok mit írni, s ha mégis írnék valamit, kitörölöm s eltüntetem, mintha soha nem is írtam volna le..
Bár nem vallom be, de néha olyan változónak, bizonytalannak látom magam... Nem tudom pontosan már, mit akarok elérni életem során, régen mindig egy kép lebegett a szemem előtt: egy nagy ház, szerető család, szerelem-szeretet, amely hosszú évek múltán is ugyanolyan marad, gyerekek, egy csibész kutyus az udvaron, egy jó munka, amit szeretek, s amit sosem unok meg, a munka, ami a sok-sok tanulással töltött óráimnak a learatott gyümölcs lesz.
Régebben így képzeltem el magam a majdani, távoli jövőmben. De most egyre inkább mást látok, egyre inkább másra vágyom. Persze egyszer ezeket is szeretném majd, de most a közeli jövőmben, előbb szeretnék mindent látni, szeretnék sokat-sokat utazni, sok mindent tapasztalni.  Előtte még szeretném kiélvezni a szabadságot, hogy nem tartozom felelősséggel másért csak és kizárólag magamért. Önző dolog ez, s nem akarom bevallani talán magamnak sem.
Nap, mint nap látom a szüleimen, a testvéreimen, hogy a család, a gyerekek bizony annak ellenére, hogy a legnagyobb öröm, gyakran jár lemondásokkal.

Egyre népszerűbb a  bakancs lista mostanság...melynek lényege, hogy egy, olyan listát írunk, melyeken azok a dolgok szerepelnek, amit életünk végéig egyszer mindenféleképpen el szeretnénk érni, ki szeretnénk próbálni. Én is írtam egy ilyen listát a naplóm végébe, s bármikor eszembe jutna még valami, papírra vetem, reménykedve abban, hogy egyszer teljesül, hogy még sok örömet okoz, s hogy majd a gyerekeim mellett ülve lesz mit mesélnem nekik.
Szeretnék eljutni minél több helyre, szeretnék élni a lehetőségekkel, amit kapok. Szeretném a hátamra venni a világot, vagy talán épp fordítva, szeretném, ha a világ venne a hátára engem.
Nem kívánok magamnak gazdagságot, se földöntúli szépséget...csak minden percet magamba szeretnék szívni, olyan mélyen, hogy ne felejthessem el sohasem...

“Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” (Goethe)

Képzeletemben

...annyira más minden. S néha úgy hiányzik a múlt ringató biztonsága, hogy ismerem annak minden percét, hogy tudom mikor, s mi történt.
S fejemben huncutul kergetőznek gondolataim, olyan szépek, s olyan kellemesek, s néha-néha már elhiszem, hogy valóság, hogy ha kinyitom szemeimet minden, pontosan úgy lesz, mint vad képzeletemben. Aztán percekig élvezem ezt a kis álmodozást, ezt az időt, míg mindent én alakítok, míg nem függnek senkitől a dolgok, a gondolatok, míg minden csak jó lehet. S aztán kinyitom szemeim, de én csak az ágyon fekszem szobám falai közt, a zene hatja át a tér minden szegletét, de szívem darabkáitól oly messze van a hang.
Szemeimből apró könnyek szakadnak ki, küszködöm, hogy ne törjenek elő, de már ekkor érzem, a könnycseppek patakként hagyják el arcomat. Lassanként elárasztják rózsaszín párnám minden szegletét. Talán így ázott el az én kis rózsaszín világom is, s lett helyette könnyáztatta valóság. Pedig semmi rossz nem történt velem, átgondolva minden csodás, csak rádöbbentem, hogy egyszer fel kell nőni. Van, amikor döntéseinket már nem változtathatjuk meg, amikor már nem szaladhatunk minden problémával a szüleinkhez, amikor tetteinknek mi magunk vállaljuk a következményeit, amikor szívünk és agyunk nem ugyanazt diktálják, s választani kell, melyik szerint cselekedjünk, melyik szerint éljünk.

"A jövő nem egy hely, ahová tartunk: él már a jelenben is, a fejünkben, gondolatként. A jövőt mi hozzuk létre, de közben máris alakít bennünket. A jövő a jelenünket formáló fantáziavilág."

Stephen Grosz

Kaktusz

Azt mondják, ha kaktusz ajándékozunk meg kell szúrni vele az ujjunkat, hogy ne azt szúrja meg akinek ajándékozzuk...nos, nem tudom mennyire igaz ez a babona, mindenesetre nekem már nem kell aggódnom miatta, mert engem már megszúrt.

A pincében találtam egy régi hamutálat, amit befestettem fehérre, majd egy szürke ombre színátmenettel díszítettem. S a teljes hatásért még egy kis füzért is készítettem.

"Egyetlen kaktusz sincs úgy tele tövissel, hogy ne férne el rajta virág."

Ajándék

Nincs jobb érzés, mint egy apró ajándékkal meglepni valakit. De néha gondot okozhat, hogy mivel is lepjük meg szeretteinket. Itt egy kis inspiráció:

Ez a csodaszép dobozka eredetileg egy pipás doboz volt, ezt festettem illetve decoupage -oltam be.

 S benne egy szépséges, szintén kézzel készült fülbevaló bújik meg. A fa fülbevaló alapot kreatív hobbi boltból szereztem be, s decoupage technikával készítettem el.

"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot. Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag. Bármikor, bárhol rátalálhatsz."

Csitáry-Hock Tamás