2015. május 31., vasárnap

100. bejegyzés

Elérkezett ez a nemes pillanat is, amikor a 100. bejegyzésben írhatom e betűcskéket. S ráébredtem, hogy bár mindig kíváncsian várom, hogy érkezett e hozzászólás a blogomhoz, és hogy mit mutatnak a nézettségi mutatók, de rájöttem, hogy igazából ez nem is olyan fontos. A blog kicsit olyan, mint egy napló, kicsi olyan, mint egy fényképalbum, kicsit mutat a mindennapokból, ugyanakkor nem szó szerint írja le az élettörténéseit, hanem rejtetten, s erről már eszembe is jut, hogy mi történt egy egy "merengő" előtt, hogy egy-egy ajándék készítés után, milyen volt  a születésnap. Hogy, hogy is zajlott egy vizsga, a ballagás. A képekről, az irományomról eszembe jut. S ahogy elkezdtem visszafelé olvasni, ráébredtem, hogy mennyire gyorsan telik az idő, s hogy e kis bejegyzések itt maradnak nekem. S olyan lesz, mint egy kis napló, sőt talán jobb is, hisz minden képekkel van illusztrálva.
Remélem azért mások is örömöt és inspirálást nyernek e kis blogról... olyannyira, amekkora szeretettel íródik minden bejegyzés.

Egy kis összefoglaló:


"Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél."

"A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék."
                           /Ismeretlen/

2015. május 30., szombat

Ajándék

A "szürke" hétköznapokon egy kis jó cselekedet, egy kedves ajándék megszínesíti a napokat, s boldogságba önti azokat. Egy másik országból kapott ajándéknak olyan nagy ereje van! Érezni rajta, hogy milyen nagy messzeségből érkezett, érezni, hogy milyen sok kultúra létezik, milyen sok élmény van ezen a világon. Mennyi-mennyi gyönyörű hely... mennyiféle ember...
Az egyik osztálytársam külföldön járt a napokban és meglepett egy kedves ajándékkal. Nagyon nagy örömöt szerzett nekem vele. A csoki Beethovent ábrázolja...





Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
/Teréz anya/

2015. május 25., hétfő

Vizsgalap készül

Megint eljött a zongora vizsga ideje. S így a vizsgalap készítésé is.
Furcsa dolog ez a vizsga dolog... Izgulunk, ami természetes. De miért? Elhatározás kérdése, vagy ösztön? S miért nem tudunk úgy teljesíteni, mintha nem tudnánk, hogy vizsgázunk? Érdekes dolgok ezek. Talán mindörökké titok marad...

A vizsga a jövőhéten lesz, remélem jól sikerül. De talán annak örülnék a leginkább, ha úgy tudnám élvezni, mint mikor magányosan leülök a nappaliba s ujjaim alatt megszólalnak a hangok... a dallamok... a zene, amivel aztán eggyé válik az ember, s már tér és idő nem számít, már csak ő van és a zene. A zene, ami nélkül egy ember sem tudna élni. Olyan mint egy hangokba zárt költemény, mint egy szívhez szóló beszélgetés. S ennek a varázsául esni... nincsenek rá szavak.

Idén a vizsgalapot a vintage stílus ihlette. Csipke, masni, pasztell színek...








Van valami végtelenül csodálatos a zenében. A szavak is bámulatra méltóak, de a zene még náluk is csodálatosabb. Nem úgy hat a gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbelső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzelmeket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük miképp. Magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és épp oly fenséges, épp oly áldott…”
                    /CHARLES KINGSLEY/


2015. május 23., szombat

Egy szombati esős délután

Borongós az ég, esik az eső, nagy gomoly felhők magasodnak felettünk. A nap nem süt, olyan szomorú ez az időjárás. De ennek is meg van a szépsége, mert az eső után az ég kiderül, a madarak megtörik az eső utáni csöndességet, a nap kisüt, és esőcseppek lesznek a fákon, virágokon, a füvön, beborítanak mindent, mint sok-sok apró gyöngyszem. Ennél a látványnál nincs is békésebb.

A természet "gyöngyszemei":











"Szeretem az esőt, mikor csendesen áztatja a földet,
S a leveleken nevetve hintázik a sok huncut vízcsepp."
                                                 ( mozaik.bloglap.hu )


2015. május 17., vasárnap

Még egy képeslap

Ugyanazzal a technikával készült, akár csak az "M" betűs képeslap (itt),  csak más színvilágban.
Apukámnak készült a képeslap névnapja alkalmából, habár már régebben volt, de a képeslap még most is díszeleg a polcon.






"Senki sem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet."
                                              /A. Szent Tamás/

2015. május 16., szombat

Iskola

Eljött a tanév vége, ami azt is jelenti, hogy sok-sok...rengeteg dolgozat vár rám és diák társaimra. Azonban a tanulásnak is meg vannak a maga szépségei, még akkor is ha néha leterheltek a diákok. Nem véletlen, hogy később mindenki örömmel gondol vissza ezekre az időkre.
S bár valós probléma az, hogy sok "haszontalan" dolgot tanítanak meg az iskolában, már abból a szempontból, hogy az életben ( munkáktól függően ) nem biztos, hogy szükségünk lesz pl.: ordovicium időszak ismeretére. Viszont mindenkinek vannak kedvenc dolgai, legyen az a költészet, zene, kertészkedés, sportok... van olyan amit szívesen tanulunk, szívesen fejlesztjük magunkat az adott témában. De miért is mondjuk  akkor egyes tanult dolgokra, hogy "haszontalan"? Lehet nem kerül sűrűn használatra, de az alap műveltség része. S bár az iskolák valóban inkább az elméleti részeket igyekeznek megtanítani a diákoknak, de ezek az elméleti részek, valahogy gondolkodásra ösztönzik az embert. A tanult dolgok tovább gondolására... a mindennapi életbe való áthelyezésére...egy bölcsebb világnézet kialakítására. Valójában az egyik alapvető dolog, melyet sokan nem tudunk, az maga a tanulás. Mi is a tanulás? Az életben minden nap tanulunk valami újat. Bölcsességet, igazságot, őszinteséget, empátiát, elméleti dolgokat, megismerkedünk vallásokkal, gondolkodás módokkal. S csak akkor tudjuk saját életünket "terelgetni" ha tisztában vagyunk ezekkel. A lényeg, hogy mindig maradjunk nyitottak mindenre. Hogy úgy éljük le az életünket, hogy azt mondhassuk, minden lehetőséggel éltünk, kihasználtuk, megpróbáltuk. Tanulni, nem csak  könyvekből lehet, mert mindent tanulni kell, az életet is, életünk végéig.




Az egyik kedvenc tantárgyaim közé tartozik az irodalom. Most épp a Bibliát elemezzük, olvassuk, próbáljuk megérteni, s átszellemülni egy kicsit. Nagy igazságokat fogalmaz meg s egyes részei bár igazán nehezen kibogozhatók, de érdemes aztán tovább gondolni őket. Sok-sok évvel ezelőtt olyan dolgokat kimondani, melyet az emberi lélekre máig igazak, melyek nem vesztek el, nagyon nagy szó. S a Biblia tulajdon képpen, szerény meglátásom szerint, bár sok-sok ember élet történetét dolgozza fel, mégis valahogy egy kulcs mindenkinek önmagához. Saját maga megismeréséhez. Már csak azért is fejleszti önismereteinket, mert megtudjuk állapítani, hogy mi az, ami közel áll hozzánk, amivel egyet értünk, vagy mi az, amivel kevésbé. A dolgunk az, hogy ezzel a kulccsal megpróbáljuk kinyitni saját magunk ajtaját és rátaláljunk a magunkhoz vezető útra. Ez viszont nehéz feladat, hisz néha saját magunkon a legnehezebb kiigazodnunk.

Egy pár szép kép a kertről:

A locsoló:
 


Vannak dolgok amiket nem lehet kinőni...például az ősi-fáról logó hintát.


A tavaszi ég szépsége:




 Lámpások a teraszon:




Egy mondat a Bibliából, mely igazán megragadó:
" Mert ahol a te kincsed, ott van a szíved is."
                                                /Mt.: 6/ 21/

2015. május 3., vasárnap

Mindenkinek szeme tükréből e szó ugyanaz...

Anya...semmihez sem fogható szó ez. Minden ember szívében e szó hallatára gyönyörű és nemes érzések kezdenek keringeni: önzetlen szeretet, segítség, biztonság, kedvesség, végtelen odaadás, tanulás, boldogság... s még annyi, de annyi kedves szó. Hogy lehetne meghálálni, megköszönni ezt a sok önzetlenül adott szép, kedves dolgot?
S a hétköznapokban, ha nem is mondjuk el mindennap, de mindnyájan hálásak vagyunk, az egyetlen, szeretett édesanyánknak, de ilyenkor ezen az áldott napon a Földön, a világon mindenhol könny csordul ki szemünkből, s elmondjuk, hogy mennyire nagyon, de nagyon köszönjük. Ám igazából, az év mindennapján ez az érzés tölt el minket e áldott szó hallatán... anya.  S sokkal többet ér, ha nem csak e napon mondjuk el hálánkat, hanem mindennap valami apró örömöt okozunk.
Bár mondhatnám többször is, bár néha lehetnék figyelmesebb kicsit, de tudd, hogy nincs az a szófordulat, nincs az a tárgy, nincsen semmi, amivel elmondhatnám, leírhatnám, hogy mennyire szeretlek Téged, s köszönök mindent Néked!
Mert ajándék nekem  az, hogy vagy, s ennél nem is lehet többet kívánnom!

Az én anyák napi ajándékom:






A képeslap quilling technikával készült.



És a végére egy idézet:

"Egy anya szeretete olyan, mint egy kör. Nincs kezdete és nincs vége. Állandóan körbejár és mindenkit megérint, aki kapcsolatba kerül vele. Elborít, mint a reggeli pára, melegít, mint a déli nap és úgy takar be, mint a csillagos éj."

2015. május 2., szombat

Szépséges tündér világ

Gondolkoztál már azon, hogy léteznek e tündérek, angyalok, s egyéb lények? Gondolkoztál e már azon, hogy vajon ők hol élnek? Gondolkoztál e már azon, hogy mit regélnek? Gondolkoztál azon, hogy min szorgoskodnak e apró lények?
Mesék világában oly szépséges lények, vajon léteznek e, vagy talán köztünk élnek?
Bizony itt élnek, s színesítik napjaink, ugyan is e tündérek,  a mindennapi csodatévő emberek, a gyermeki álmok, egy békésebb s szebb világ teremtői. De nem kell őket égre földre, apró szárnyas lényként keresni, ott vannak ők az utcán, a boltban, vagy épp egy buszon, mindenütt, csak nyitott szemmel kell járni...

Egy ártatlan kis méh repült a busz hátsó részébe... S sehogy se tudott kitalálni szegényke. Egy-egy ember felsikoltott, nehogy felé menjen e ártatlan, kétségbeesett méhecske. Csak jöttek-mentek az emberek, fel-le szálltak a járműről, de senkinek sem tűnt fel, hogy segíteni kéne neki, ne hogy elpusztuljon szegényke. Talán, mert úgy gondolkodunk, hogy "Miért pont én, miért nem ő?". Ekkor, már a végállomáshoz közeledve, egy ember aki megszánta e kis lényt egy papírzsepi oltalmába bugyolálta, s egyazon megállóban leszálltunk. A kis méhet rátette egy közeli fa nagy levelére, majd a délutáni fényes napsütésben tovább lépkedett, ment, folytatta munkáját. S engem egy meleg érzés fogott el, olyan csodás is ez. Néha a legapróbb dolgok csalnak mosolyt az ember arcára.

Talán az ilyen kis mindennapi jó tündérektől szép a mi világunk, s ezeket az eseteket nem kell várni, mert nap-mint nap részesei vagyunk mi is egy-egy történetnek.

Én viszont a "mesebeli, apró tündérkéknek" készítettem ezt az apró virágos vödörkét:







"Ne az legyél, akinek mások látnak vagy látni akarnak, hanem az, akinek Te látod magadat."
               (Müller Péter)