2015. december 19., szombat

Angyalkázás

A mi osztályunkban az a szokás, hogy mi nem csak egyszerűen kihúzunk valakit és az osztálykarácsony alkalmával adunk egy ajándékot, hanem az utolsó héten van ez a a bizonyos angyalkázás. Az angyalkázás igazából azt jelenti, hogy akit kihúztál, annak az utolsó hét minden napján adsz egy kis ajándékot, úgy, hogy titkos marad a kiléted,azaz csak az osztálykarácsonykor tudjuk meg, hogy ki is volt a mi kis angyalunk.

Ezek voltak az én általam adott angyal ajándékok.

hétfő:





kedd:






szerda:





csütörtök:



péntek:



( Ezt az ajándék ötletet inspirálta: ez )

"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot. Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag. Bármikor, bárhol rátalálhatsz."



2015. december 13., vasárnap

III. Advent: Adj...

Adj békét a békétlennek, adj örömöt az örömtelennek, adj hangot a csendnek, adj színeket a feketének a fehérnek... adj reményt a reménytelennek... adj ó, adj, de ne csak így karácsony idején.

Bár nincs is szebb és nemesebb dolog adni, de talán, ami még ennél is fontosabb, hogy ne csak ünnepekkor adjunk ajándékokat szeretteinknek, barátainknak. Adjunk minden nap, adjunk akkor is amikor nem kell...
Az utóbbi pár napban én is kipróbáltam, hogy a buszon, a város különböző helyein rámosolyogtam idegenekre, beszélgetésbe elegyedtem velük... egy kis apró jóságot, kacagást, jóindulatot loptam be szívükbe... és ez valahogy visszaáramlik az emberre...
Egy ismerősömmel beszélgettem a buszon, mivel rég találkoztunk elmeséltem neki, hogy milyen az iskola. Elmondtam, hogy tanulok latint is-.. aztán az ismerősöm leszállt és odajött hozzám egy kedves hölgy. Az iránt érdeklődött, hogy hallotta, hogy tanulok latint ( gondolom ő is tanult ) s ezáltal valami egészen különös jókedv fogott el. Talán apróság, talán nem is jelent semmit, de engem nagyon felvidított. S a nyelv, mellyel néha igen nehéz a sok-sok ragozás miatt, hirtelen egy csapásra könnyűnek tűnt, s büszkeséggel töltött el...



"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony! "
                              /Szilágyi Domokos/

2015. december 12., szombat

Mi voltál, ha voltál valaha?



Köddel takart táj...a hideg csípi az arcomat... a szél belekap a hajamba... Miközben eszembe jut az egyik irodalomórán felvetett kérdés egy verssel kapcsolatban: Mi voltál, ha voltál valaha? Mi lennél, ha lehetnél még valaha?
Nem tudom a választ.  Lehet, hogy csak én gondolom így, de biztos vagyok abban, hogy nem csak azt a világunkat éljük, amit itt és most élünk. S, hogy mi a másik, vagy a többi? Erre nincs válasz. Egyszerűen csak kell lennie...
Ha elképzelem azt, hogy ebben a világban éltem már egyszer valakiként vagy  egyszer még élhetnék e valamiként...

Azt hiszem, ha voltam már, akkor talán hópehely lehettem. Minden évben amikor esik a hó, olyan nagy csodálattal nézem, s mindig azon gondolkozok, hogy vajon miért fehérek?
Talán azért mert az égből esnek le, s ezért csak fehérek lehetnek, csak jót hozhatnak, békét csöndet a városra. Olyanok, mint a születés csodája, az égből apró lelkek öltenek testet. Minden pehely más, akár csak az emberek, nincs két egyforma. S együtt borítják be a földet, együtt ennyire szépek, ahogy az ember is akkor tud csodát alkotni, ha összefog és bizalommal van a másik iránt.

http://s3.images.www.tvn.hu/2012/12/08/18/45/www.tvn.hu_b5fd7ffb3b7e411a45483ee44b11ee10.jpg?htr=1
 ( A kép forrása: itt )

"Ahogy hópihe száll kitartott kezedre,
Úgy szálljon füledbe angyalok éneke!
Melengesse szívedet sok-sok szeretet,
Így kívánok Boldog Ünnepeket!"
                           /forrás: itt /

2015. december 6., vasárnap

II. Advent

Megint egy héttel közelebb kerültünk a karácsonyhoz.
Ma voltunk az Újpesti adventi vásáron, itt van néhány kép, hátha más is kedvet kap, hogy meglátogassa...





Csendéletek... Otthonunkból...




















Ma meg jött a Mikulás is...

Már csak 19 nap van karácsonyig...


"Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart."

2015. december 5., szombat

Karácsonyi készülődés

Már elkezdhetünk gondolkozni, hogy milyen is legyen az idei karácsonyi terítés. Egy kis inspirációnak a mi tavalyi terítékünk:




"Mindig úgy sajnálom, mikor véget ér a Karácsony. Sőt, egy kicsit azt is sajnálom, amikor már történik. Várni szeretem."



2015. november 29., vasárnap

I. Advent

Eljött ez a szép időszak, amikor gőzerővel várjuk szent karácsony ünnepét. Kicsinosítjuk a házat, karácsonyi ruhába öltöztetjük. Felkészítjük szívünket, lelkünket erre a szép közelgő ünnepre.

Apukám és anyukám készítette ezt a kedves kis kerti díszt. Bár hó még nincs, de van egy kis hóemberünk...





"Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégse fogy el."
                                /Anne Morrow Lindberg/


2015. november 28., szombat

Havazás

Nálunk ma elkezdtek szállingózni az első hópihék és bár még nem annyira maradt meg, de olyan csodaszép volt, ahogy a nagy magasságból hullott az a sok szép hópehely...

Észre vetted már milyen szép a téli táj?
Milyen szép, mikor a hó földre száll!
És amerre nézel, nem látni mást csak fehérséget!
És milyen szép, ahogy a hó hangulatot ad a téli csöndnek.
Milyen szép, ahogy a fenyőt hó lepi el.
És a súlya alatt a fa téli álmot pihen.
Mintha télen az egész világra béke szállna.
Olyan csönd ül az egész tájra.
Ha nem figyelted még a gyönyörű telet,
Akkor szánj időt rá, hogy egy kicsit elmerengj,
És figyeld azt, milyen békés évszak a tél,
Milyen nyugodt, csöndes, szép.

                                                 /Berecz Dóra: Téli csöndben  - részlet /
                                     http://www.poet.hu/vers/35099



"Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is. És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!"

 A szeretet olyan, mint a hó: mérhetetlenül sok szó van, mind kivételes és lefordíthatatlan.

2015. november 8., vasárnap

Születésnap

Nővérkémnek volt a születésnapja. Egy kis apróságot adtam neki, illetve egy képeslapot készítettem, amibe ez a költeményem került:

B oldogság legyen szívedben.
O ltalmazzon szeretet,
L elkedet tartsa melegen,
D édelgesse hevesen,
O vjon meg a bajoktól,
G ondoskodjon minden jóról,

S egítsen, hogy elérd céljaid,
Z örgessen ajtódon a béke,
Ü gyeljen minden lépésedre,
L elkedbe költözzön be örökre.
E gészségben, s örömökben
T eljenek napjai, éveid, az életed.
É s sose felejtsd el:
S zerető angyalok hada figyel.
N em kívánok semmi mást, csak ezt
A pár kis sor igazát. Minden
P illanatod mosolyogva teljék, és
O lyanná varázsold az életet, amilyenné
T ennéd. Tedd boldoggá, Tedd felejthetetlenné.

És a képeslap...






Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.

Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.