Furcsa dolog ez a vizsga dolog... Izgulunk, ami természetes. De miért? Elhatározás kérdése, vagy ösztön? S miért nem tudunk úgy teljesíteni, mintha nem tudnánk, hogy vizsgázunk? Érdekes dolgok ezek. Talán mindörökké titok marad...
A vizsga a jövőhéten lesz, remélem jól sikerül. De talán annak örülnék a leginkább, ha úgy tudnám élvezni, mint mikor magányosan leülök a nappaliba s ujjaim alatt megszólalnak a hangok... a dallamok... a zene, amivel aztán eggyé válik az ember, s már tér és idő nem számít, már csak ő van és a zene. A zene, ami nélkül egy ember sem tudna élni. Olyan mint egy hangokba zárt költemény, mint egy szívhez szóló beszélgetés. S ennek a varázsául esni... nincsenek rá szavak.
Idén a vizsgalapot a vintage stílus ihlette. Csipke, masni, pasztell színek...
„Van valami
végtelenül csodálatos a zenében. A szavak is bámulatra méltóak, de a
zene még náluk is csodálatosabb. Nem úgy hat a gondolatainkra, ahogyan a
szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg,
lelkünk legbelső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre
felkavaró; nemes érzelmeket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is
értjük miképp. Magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes,
mint a szavak, a beszéd, és épp oly fenséges, épp oly áldott…”
/CHARLES KINGSLEY/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése