2015. május 16., szombat

Iskola

Eljött a tanév vége, ami azt is jelenti, hogy sok-sok...rengeteg dolgozat vár rám és diák társaimra. Azonban a tanulásnak is meg vannak a maga szépségei, még akkor is ha néha leterheltek a diákok. Nem véletlen, hogy később mindenki örömmel gondol vissza ezekre az időkre.
S bár valós probléma az, hogy sok "haszontalan" dolgot tanítanak meg az iskolában, már abból a szempontból, hogy az életben ( munkáktól függően ) nem biztos, hogy szükségünk lesz pl.: ordovicium időszak ismeretére. Viszont mindenkinek vannak kedvenc dolgai, legyen az a költészet, zene, kertészkedés, sportok... van olyan amit szívesen tanulunk, szívesen fejlesztjük magunkat az adott témában. De miért is mondjuk  akkor egyes tanult dolgokra, hogy "haszontalan"? Lehet nem kerül sűrűn használatra, de az alap műveltség része. S bár az iskolák valóban inkább az elméleti részeket igyekeznek megtanítani a diákoknak, de ezek az elméleti részek, valahogy gondolkodásra ösztönzik az embert. A tanult dolgok tovább gondolására... a mindennapi életbe való áthelyezésére...egy bölcsebb világnézet kialakítására. Valójában az egyik alapvető dolog, melyet sokan nem tudunk, az maga a tanulás. Mi is a tanulás? Az életben minden nap tanulunk valami újat. Bölcsességet, igazságot, őszinteséget, empátiát, elméleti dolgokat, megismerkedünk vallásokkal, gondolkodás módokkal. S csak akkor tudjuk saját életünket "terelgetni" ha tisztában vagyunk ezekkel. A lényeg, hogy mindig maradjunk nyitottak mindenre. Hogy úgy éljük le az életünket, hogy azt mondhassuk, minden lehetőséggel éltünk, kihasználtuk, megpróbáltuk. Tanulni, nem csak  könyvekből lehet, mert mindent tanulni kell, az életet is, életünk végéig.




Az egyik kedvenc tantárgyaim közé tartozik az irodalom. Most épp a Bibliát elemezzük, olvassuk, próbáljuk megérteni, s átszellemülni egy kicsit. Nagy igazságokat fogalmaz meg s egyes részei bár igazán nehezen kibogozhatók, de érdemes aztán tovább gondolni őket. Sok-sok évvel ezelőtt olyan dolgokat kimondani, melyet az emberi lélekre máig igazak, melyek nem vesztek el, nagyon nagy szó. S a Biblia tulajdon képpen, szerény meglátásom szerint, bár sok-sok ember élet történetét dolgozza fel, mégis valahogy egy kulcs mindenkinek önmagához. Saját maga megismeréséhez. Már csak azért is fejleszti önismereteinket, mert megtudjuk állapítani, hogy mi az, ami közel áll hozzánk, amivel egyet értünk, vagy mi az, amivel kevésbé. A dolgunk az, hogy ezzel a kulccsal megpróbáljuk kinyitni saját magunk ajtaját és rátaláljunk a magunkhoz vezető útra. Ez viszont nehéz feladat, hisz néha saját magunkon a legnehezebb kiigazodnunk.

Egy pár szép kép a kertről:

A locsoló:
 


Vannak dolgok amiket nem lehet kinőni...például az ősi-fáról logó hintát.


A tavaszi ég szépsége:




 Lámpások a teraszon:




Egy mondat a Bibliából, mely igazán megragadó:
" Mert ahol a te kincsed, ott van a szíved is."
                                                /Mt.: 6/ 21/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése