Elérkezett ez a nemes pillanat is, amikor a 100. bejegyzésben írhatom e betűcskéket. S ráébredtem, hogy bár mindig kíváncsian várom, hogy érkezett e hozzászólás a blogomhoz, és hogy mit mutatnak a nézettségi mutatók, de rájöttem, hogy igazából ez nem is olyan fontos. A blog kicsit olyan, mint egy napló, kicsi olyan, mint egy fényképalbum, kicsit mutat a mindennapokból, ugyanakkor nem szó szerint írja le az élettörténéseit, hanem rejtetten, s erről már eszembe is jut, hogy mi történt egy egy "merengő" előtt, hogy egy-egy ajándék készítés után, milyen volt a születésnap. Hogy, hogy is zajlott egy vizsga, a ballagás. A képekről, az irományomról eszembe jut. S ahogy elkezdtem visszafelé olvasni, ráébredtem, hogy mennyire gyorsan telik az idő, s hogy e kis bejegyzések itt maradnak nekem. S olyan lesz, mint egy kis napló, sőt talán jobb is, hisz minden képekkel van illusztrálva.
Remélem azért mások is örömöt és inspirálást nyernek e kis blogról... olyannyira, amekkora szeretettel íródik minden bejegyzés.
Egy kis összefoglaló:
"Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki
szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan
dolgokat csinálj, amit szeretnél."
"A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék."
/Ismeretlen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése