Gondoljunk csak bele, azok az emberek, akik nyugdíjasok, munkanélküliek, szeretnek olyan dolgokat csinálni, ami által fontosnak érzik a tevékenységeiket, magukat. Azaz, munka nélkül talán meg is őrülnének, ahogy akkor is, ha a munka átcsap a fejük felett ....egyik sem jó!
Azt hiszem én is elkövettem ezt a hibát. De hol van az aranyközépút? Létezik ilyen? Egész biztosan, s hogy mikor találunk rá, csak idő kérdése... De mindig légy türelemmel, a nap reggel kisüt, a hold este fel jő, a szél mindig fújni fog, a nyár s tél mindig eljő... Ilyen a boldogság is: mulandó és örök is egyszerre.
Idő kell a dolgokra, amiket szeretünk... idő kell azokra, akiket szeretünk... idő kell magunknak, amikor csak nézünk, amikor a gondolataink közt elveszünk...
"Sok idős ember mondja, hogy csak egyvalamit sajnál: azt, hogy fiatalon egy pillanatra sem tudott leállni, és csak most tanulgatja, hogyan kell élvezni az életet."
