2016. július 25., hétfő

Keresztleánykám születésnapja

Egy éves lett az én gyönyörű, apró kis keresztleánykám. Eme csodás alkalomból ez a versikét írtam neki:

"Évente eljön ez a nap
Mikor te születés napos vagy.
Különleges ez, mint tavasszal az első hóvirág,
Mint télen az első hó.
S, hogy te is érezd ez milyen jó,
Fogadd szeretettel kis ajándékaim,
S a jókívánságaim:
Szeretetünk mindig körbe vesz,
Bárhová is sodor a szél, bármi is lesz.
Lehetsz te egy kis balett táncosnő,
vagy egy kis varrodába varrónő.
Egészségedre mindig vigyázz!
S szeresd tiszta szívből bármit is csinálsz. "

 "Most ajándékokat kapsz. Ezen a napon. A születésed napján. Sok-sok meglepetést. Sok-sok dobozban, csomagban. Ám az igazi Ajándék nem a dobozokban van, nem szép papírokkal becsomagolva. Az Ajándék másutt van. Az Ajándék, az igazi, éppen az, aki mindezeket kapja. Te magad vagy az Ajándék. Mert megszülettél. Mert csodás része lettél a világnak. Ajándéka."

2016. július 17., vasárnap

Nyár este, mécses tartó

Nyári esték...olyan különlegesek... meg vannak fűszerezve virág illattal, a frissen lenyírt fű gyönyörével, a jól eső hűvössel a déli nap forrósága után. S egy pohár limonádét szürcsölgetve egy kerti pamlagba süppedve, ez egy olyan pillanat a léleknek, mikor egy egy perce megáll az állandóan rohanó világban s ráeszmél a csodára, ami mindig körülveszi...erre a különleges valamire: az életre.
Egyre inkább sötétedik, s egyre később van, de szemeimet nem tudom levenni az égő mécsesek huncutul táncoló lángjairól. Olyan, mintha apró kis fényemberek lennének s csípőjüket jobbra balra mozgatnák egy halhatatlan zenére, mely csak az ő fülükben szól. S én, eme kis táncot nézem már hosszú-hosszú percek óta. S mint, ahogy a kis lángnyelvek mozognak az én gondolataim is velük együtt cikáznak a világ dolgain,  terveket szövök, álmodozok s örülök, hogy épp e percben itt lehetek. Hálás vagyok mindenért, minden rosszért s minden jóért.  A rosszért azért, mert megtanítanak értékelni, a jóért pedig, mert megtanítanak boldognak lenni.


 S, hogy egy kis kreativitást így belecsempésszek e kis bejegyzésbe... itt vannak az én kis mécsestartóim, melyekben a lángok esténként táncot lejtenek.



A mécsestartók bébi ételes üvegből készültek. Egy kis csipke, egy kis papírvirág, egy kis drót, egy kis hajlítgatás, s egy kis szalag...s ilyen csodás a végeredmény:


"A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem."