2016. június 18., szombat

Változások útján

Életünk során annyi változáson esünk át. Aprócska kisbabából felnövünk, megtanulnunk ülni, járni,enni, beszélni ..... Aztán óvodába, iskolába megyünk, megtanulunk olvasni, írni, számolni. S aztán jönnek azok a változások, amikor rádöbbenünk kik is vagyunk, milyen irányba indulunk el a nagy betűs életbe. Aztán felnövünk, dolgozunk, családot alapítunk, gyermekeket nevelünk......egyszer aztán sok év múlva megöregszünk. S közben annyi színt kapunk, s annyi emléket, annyi élményt!
Az élet maga a változás, meg nem álló, állandó körforgásában veszünk részt.
Néha csak egészen apró dolgok változnak, néha nagyobbak...
Én most az áhított frizurámmal indultam a kis változások útján:

"A haladás változások láncolata."

2016. június 15., szerda

Merengő a létezésről...Hogyan is vagyunk boldogok?

Két különös világ közt vagyok én, s egyikből esem a másikba, majd újra visszahullok, míg telik az idő, míg forog az óra, míg süt a nap, míg esik az eső.
Az egyik világ rózsadombos, arany virágos, szivárványos, napsütötte szép vidék, s a másik egy borús esős, sötét erdő. Nem tudok én sosem, csak az egyik vagy csak a másik lenni...ilyen az életünk, ilyen ez, amíg csak létezünk.
Különös mérleghintán ülök, kiismerhetetlen. Korhadt, pattogzó fából készült, s a szivárvány minden színével van kifestve. Néhol gyorsan, s máskor az örökké valóságig tart míg egyensúlyba kerül, s az is csak egy percig tart, mert aztán megint az egyik oldalra billen át. De nem bánom. Így szép, így jó ez. Minden hibáját ismerem, s igazán nem is akkor vagyok boldog, mikor egyensúlyban van, hanem mikor a legmagasabbra ér. Ügye milyen érdekes? Mindenből az aranyközéputat keressük, de a létünk az egyetlen, amely néha a fellegek közt jár, s néha a földet súrolja, s ez így van jól.
De sosem billen át a mérleghinta a felső oldalra, ha nem rúgjuk fel magunkat az égbe. Ez a boldogság titka is. Csak akkor érdemeljük meg, amikor ki is érdemeljük.
Sokáig kerestem az értelmet, a logikát abban, hogy miért azok vagyunk, akik vagyunk. De már nem teszem, rájöttem, hogy csak az angyalok tudhatják ezt a titkot, s igazából nem is kell tudnom. Legyek, aki vagyok, legyek boldog, tegyem, amit jónak látok. S igen, hibákat követünk el, lépünk le gyakorta a nekünk szánt útról, s veszünk el néha, de aztán mindig ott lyukadunk ki, ahol lennünk kell, mert mindig van lehetőségünk, mindig van holnap.

Eddig azt hittem, hogy meg lehet változtatni a világot, hogy minden ember jóra terelhető, de rájöttem, hogy miért kéne megváltoztatni? Olyan ez, mint a mérleghinta, ha nyikorog is néha, mindenki azért ül rá, hogy élvezhesse, s hogy közben ki, mire gondol...ezer meg ezer...megszámlálhatatlan sok gondolat. Ilyenek az emberek is a nagy világban, azért "ülnek" az életre, hogy éljenek, de hogy, hogyan, az annyi, ahány ember van.
Ha csak egy kívánságom lehetne...talán most nem kívánnék semmit. Olyan boldog vagyok én, olyan, amilyen talán nem is lehetnék. Álomvilágban élek én néha, s néha nem. De a boldogság nem az, hogy nem vesszük észre a rosszat, hanem az, hogy látjuk, de mégsem csak arra figyelünk.

Kívánom, hogy mindenki lelje meg a boldogságát, a megnyugvását, a maga kis birodalmát!


Képek forrásai:
http://www.hosnok.hu/lelek/a-libikoka-effektus/
http://www.telifa.hu/k%C3%A9pgal%C3%A9ria


"Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel."

2016. június 5., vasárnap

Keresztelő

Vannak események, melyeket sosem felejtünk el, melyekre mindig úgy emlékszünk vissza, mintha tegnap történt volna, melyek különlegesek, s melyek csak egyszeri alkalmak.
Egy ilyen csodálatos, s különleges eseménynek voltam részese. Nővérkém  kicsi lányának, Zitusnak volt a keresztelője. S oly csodás, és nagy megtiszteltetés ért, hogy én lettem a keresztmamája. Felfoghatatlan boldogság ez számomra.
Sokat gondolkodtam, hogy mit is adhatnék egy ilyen nemes alkalomra, mely maradandó, s mely illik egy ilyen szép ünnephez. Végül egy szép könyvecskét vettem, ami gyerekeknek szól, méghozzá szép képekkel és gyermek imákkal van megtöltve, külön érdekessége, hogy a könyv rajzolója, a nővérem egyik kedvence. Továbbá egy szép fülbevalót vettem, mert nálunk már szokássá vált, hogy keresztelő alkalmából fülbevalót kapnak a kislányok ( anyukám, nővérem és én is akkor kaptam az elsőt ) .S vettem még pár apróságot emlékbe neki.














S persze a vers sem maradhatott el. Mint minden művészetben, a költészetben is az a fontos, hogy a pillanatot ragadja meg, azt az érzést írja le, amit éppen érzünk, azt a percet tegye maradandóvá, amit éppen élünk. Ám, én néha hajlamos vagyok túl sokat gondolkozni, vajon mit is kéne írni? , de végül mindig azok az írásaim sikerültek jól, amikor csak leültem, s "jött magától" a szó, a mondat, a gondolat. Így hát ezen is túl sokat gondolkoztam, s aztán egyszer csak ennek is megjött az ihlete:

Mit jelentesz nekem?

Csodákat,boldogságos perceket
S mennyi szeretetet.
Lelked a magasból hullt a földre,
Lélek költözött piciny szívedbe.
Isten küldte nemes lelkedet,
Szüleid teremtették kis testedet,
S ez a két földön túli nagy csoda:
Ez a születésed varázslata.
Beragyogod életünk,
Kacajoddal boldogságot rajzolsz közöttünk.
Isten országába léptél ma be apróság,
Ismerd jól meg a hit világát.
S mi tanácsot adhatok:
Hidd el, minden mi valaha remény,
Cél, álom vagy képzelmény...
Való lesz az egyszer még,
csak szorítsd össze kis szemed,
Kívánj, s cselekedj!
Egyetlen kicsi kis keresztleánykám
Oly különleges vagy nekem
Ragyogj, tündökölj, légy mindig ilyen! 

Eme kis kereszt alakú muffin "torta" díszítette az asztalt:


"Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő."

 "Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a keresztlányom szemében látom."


"Oly aprók a kezek amelyek örökre elrabolják szívünket"

"Szeretetben született, szeretetre született"
/forrás: http://greti-baba.blog.hu/2010/08/21/idezetek_a_hercegnomnek/