Az egyik világ rózsadombos, arany virágos, szivárványos, napsütötte szép vidék, s a másik egy borús esős, sötét erdő. Nem tudok én sosem, csak az egyik vagy csak a másik lenni...ilyen az életünk, ilyen ez, amíg csak létezünk.
Különös mérleghintán ülök, kiismerhetetlen. Korhadt, pattogzó fából készült, s a szivárvány minden színével van kifestve. Néhol gyorsan, s máskor az örökké valóságig tart míg egyensúlyba kerül, s az is csak egy percig tart, mert aztán megint az egyik oldalra billen át. De nem bánom. Így szép, így jó ez. Minden hibáját ismerem, s igazán nem is akkor vagyok boldog, mikor egyensúlyban van, hanem mikor a legmagasabbra ér. Ügye milyen érdekes? Mindenből az aranyközéputat keressük, de a létünk az egyetlen, amely néha a fellegek közt jár, s néha a földet súrolja, s ez így van jól.
De sosem billen át a mérleghinta a felső oldalra, ha nem rúgjuk fel magunkat az égbe. Ez a boldogság titka is. Csak akkor érdemeljük meg, amikor ki is érdemeljük.
Sokáig kerestem az értelmet, a logikát abban, hogy miért azok vagyunk, akik vagyunk. De már nem teszem, rájöttem, hogy csak az angyalok tudhatják ezt a titkot, s igazából nem is kell tudnom. Legyek, aki vagyok, legyek boldog, tegyem, amit jónak látok. S igen, hibákat követünk el, lépünk le gyakorta a nekünk szánt útról, s veszünk el néha, de aztán mindig ott lyukadunk ki, ahol lennünk kell, mert mindig van lehetőségünk, mindig van holnap.
Eddig azt hittem, hogy meg lehet változtatni a világot, hogy minden ember jóra terelhető, de rájöttem, hogy miért kéne megváltoztatni? Olyan ez, mint a mérleghinta, ha nyikorog is néha, mindenki azért ül rá, hogy élvezhesse, s hogy közben ki, mire gondol...ezer meg ezer...megszámlálhatatlan sok gondolat. Ilyenek az emberek is a nagy világban, azért "ülnek" az életre, hogy éljenek, de hogy, hogyan, az annyi, ahány ember van.
Ha csak egy kívánságom lehetne...talán most nem kívánnék semmit. Olyan boldog vagyok én, olyan, amilyen talán nem is lehetnék. Álomvilágban élek én néha, s néha nem. De a boldogság nem az, hogy nem vesszük észre a rosszat, hanem az, hogy látjuk, de mégsem csak arra figyelünk.
Kívánom, hogy mindenki lelje meg a boldogságát, a megnyugvását, a maga kis birodalmát!
http://www.hosnok.hu/lelek/a-libikoka-effektus/
http://www.telifa.hu/k%C3%A9pgal%C3%A9ria
"Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése