Stilus vagy divat ez itt a kérdés.

Ráébredtem, hogy sok mindent megosztottam e kis blogszegleten. Ötleteket, történeteket, gondolatokat, verseket, ajánlásokat, családi eseményeket, örömteli pillanatokat...az élet nagy kérdéseit... de egy fontos dologról még nem esett szó. A bennünk élő lélek hatalmas erővel sugárzik ki ránk. Ez az, ami meghatározza személyiségünk, életünk...s ennek első megnyilvánulásáig, míg nem beszélgetünk a másikkal, az bizony a külső. Sajnos emberi természetünk miatt, hajlamosak vagyunk ez alapján ítélkezni, következéseket levonni. Pedig igazán az a valami határoz meg bennünket, ami ott belül van. Ezért van az, hogy, a belső megszépítheti külsőnket is. A külsőn nem a hajszínre, a szemszínre, a fejformára gondolok, ezek nem tőlünk függnek, ezekkel születünk. Én azokra a dolgokra gondolok, amik tőlünk függnek: milyen ruhát hordunk, hogyan hordjuk: magabiztosan, szégyenlősen... s ez már tőlünk függ.
Ugyanakkor ott van ez a másik dolog is. Nem mindenki teheti meg, hogy azzal foglalkozzon éppen milyen ruha van rajta, örül annak, hogy van étel az asztalán, s van hely ahol megszállhat. Nagyon fontos, hogy minden ember lássa, és értékelje azt, hogy milyen jó neki, mert mindig van olyan ember, akinek valamiben sokkal kevesebb adatik meg, mint nekünk.. anyagiakban, szeretetben, munkában.. vagy bármi egyébben. Értékeljük azt, hogy ott vagyunk, és úgy vagyunk, ahogyan vagyunk.
S bár elsősorban nyilván nem a megjelenésünk számít, mégis szeretünk jó benyomást tenni ezzel az emberekre. Kifejezni azt, hogy milyenek is vagyunk mi. Itt felvetődhet a kérdés bennünk, hogy stílus vagy divat... mi is a különbség? A divat mindig változik, a divat az, amit a kirakatokban látunk.. az, aminek igyekszenek megfelelni az emberek. S mi a stílus? Az egészen más...Nyilván valahol követi a divatot, hisz azért nem földöntúli dolgokat jelent, de ez nem változik, ez egyedi. Ez olyasvalami, amiben talán nem is az a legfontosabb, hogy mi van rajtunk, hanem, hogy "tudjuk viselni". Mert a szívünkből ugyanaz jön.... Azt hiszem ez vagyok én. Gyakran nem felel meg a "legmenőbb" normáknak, de én vagyok ízig-vérig. S ezért nem cserélném le semmiért, nem cserélném le sohasem.

A szívemhez a legeslegközelebb a vintage stílus áll. Talán belülről is ez fakad belőlem...egy álom világ a szívem mélyén. Sokszor meghazudtolja a valóság, sokszor másképp van, mint ahogy elképzelem, de hiszek a rózsaszín felhőkben, hiszem a jót...
S mi is a vintage? Talán ez nem csak ruha: zene,könyvek, filmek, az élet.
De nem is szaporítom a szót, beszéljenek helyettem a képek:

Fejem átbillentem a másik oldalra, szememet  megrebegtetem, élvezem a tavaszi napsütést. Arcomat a nap felé fordítom. Körbe pördülök, a szoknyám kis kört ír le... Igaz a bölcsesség: igazából mindegy mit viselünk, mindegy mit gondol erről más, csak mi értsük az üzenetét, csak mi élvezzük, csak mi szeressük.

"A stílus maga az ember."

Comte de Buffon

A képek forrásai:
http://weheartit.com/gabriella_porc/collections/5386408-summer-spring-clothes?page=9&before=92690887
http://favim.com/image/202341/
http://favim.com/image/215918/
http://favim.com/image/43722/
https://hu.pinterest.com/explore/vintage-floral-patterns/
https://hu.pinterest.com/pin/353040058263137006/
https://hu.pinterest.com/pin/473159504570276181/
https://www.facebook.com/whitehairhungary/photos/pb.347267985349621.-2207520000.1458920197./882350831841331/?type=3&theater
http://veddvelem.hu/ajanlatok/6452-melir_copacabana_ombre_a_belvarosi_kri_san_szalonban_kedvezmenyesen?lejart=1

A remény hangjai

A félhomályos szobában, egy papír darabra meresztem szemeim. Apró kesze-kusza betűk s rajzok vannak rajta. E tollvonások eszembe juttatják azokat az időket, amikor még határozattan tudtam, hogy "mi leszek, ha nagy leszek", s, hogy most tudom-e vagy hiszem -e, hogy még megtörténhet...hát nem is tudom.
Van az az idő, amikor nagyon kiállunk az elképzeléseink mellett és hatalmas erőfeszítéseket vagyunk képesek tenni érte, amikor minden energiát előhozunk magunkból és befektetjük egy álomba, egy vágyba, egy célba. És van, amikor ez elveszik belőlünk, szükségünk van valakire, aki visszaadja az erőt, a reményt, hogy igenis sikerülhetnek álmaink. És van, amikor ez sem elég, akkor kicsit hanyatlani kezd a lelkesedés, reményvesztetté válunk, úgy érezzük van-e értelme annak, amit csinálunk, éppen fel is adhatnánk és ilyenkor van szükségünk arra a bizonyos szerencsés véletlenre. Mi is ez a szerencsés véletlen? A legtöbb híres ember híressé vált története egy kicsit a szerencse munkája is. Ha csak 1%-ban is, de az is kell hozzá. Hogy pont ott, és pont akkor ott legyünk, ahol ez ránk találhat...
A legtöbb siker film, könyv úgy születik, hogy az íróját egészen véletlen dolgok késztetik az adott mű elkészítésére, teljesen apró dolgok adják az ihletett...s ehhez sok mindent kell látni, sok mindent kell megélni...
Egyszer remélem, hogy a csendben szőtt álmaim teljesülnek, s rám  talál a véletlen, s lesz mindig aki megtart ha elesnék s, hogy sosem huny ki belőlem a lelkesedés...

Halld meg minden dalban

Halld meg a szélfúvásban

Halld meg a csöndben

Halld meg szívem lüktetésében.

Halld ott is ahol nincs

Halld a reményt

Tudd, hogy kincs.

Zárd be szívedbe,

Tedd be kezedbe

S egy csendes napon

Mikor a kezedben vagyon

Előkúszik onnan a mélyről

S beragyogtat téged fényétől.

(saját szerzemény)

Közben eljött a tavasz is...belopta magát a kertbe... a levegőbe...

"Szereted, ha a hold mereng, és
mindent ezüstös fénybe von?
Éppígy varázsol a merengés
tavaszi tájat arcodon."

Stanislav Kostka Neumann

Húsvétra várva

A házunk előtt lévő mályvacserjét anya mindig úgy metszette meg, hogy végül kis fa alakja lett. Minden évben feldíszítjük tojásokkal... ő a mi kis tojás fánk...

S persze a lakásban is mindenfelé pipik, tyúkocskák, tojások...húsvét.

És persze a szobámba is...

"Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét."

Simon András ( részlet )