2015. december 13., vasárnap

III. Advent: Adj...

Adj békét a békétlennek, adj örömöt az örömtelennek, adj hangot a csendnek, adj színeket a feketének a fehérnek... adj reményt a reménytelennek... adj ó, adj, de ne csak így karácsony idején.

Bár nincs is szebb és nemesebb dolog adni, de talán, ami még ennél is fontosabb, hogy ne csak ünnepekkor adjunk ajándékokat szeretteinknek, barátainknak. Adjunk minden nap, adjunk akkor is amikor nem kell...
Az utóbbi pár napban én is kipróbáltam, hogy a buszon, a város különböző helyein rámosolyogtam idegenekre, beszélgetésbe elegyedtem velük... egy kis apró jóságot, kacagást, jóindulatot loptam be szívükbe... és ez valahogy visszaáramlik az emberre...
Egy ismerősömmel beszélgettem a buszon, mivel rég találkoztunk elmeséltem neki, hogy milyen az iskola. Elmondtam, hogy tanulok latint is-.. aztán az ismerősöm leszállt és odajött hozzám egy kedves hölgy. Az iránt érdeklődött, hogy hallotta, hogy tanulok latint ( gondolom ő is tanult ) s ezáltal valami egészen különös jókedv fogott el. Talán apróság, talán nem is jelent semmit, de engem nagyon felvidított. S a nyelv, mellyel néha igen nehéz a sok-sok ragozás miatt, hirtelen egy csapásra könnyűnek tűnt, s büszkeséggel töltött el...



"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony! "
                              /Szilágyi Domokos/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése