I. Advent

Eljött ez a szép időszak, amikor gőzerővel várjuk szent karácsony ünnepét. Kicsinosítjuk a házat, karácsonyi ruhába öltöztetjük. Felkészítjük szívünket, lelkünket erre a szép közelgő ünnepre.

Apukám és anyukám készítette ezt a kedves kis kerti díszt. Bár hó még nincs, de van egy kis hóemberünk...

"Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégse fogy el."
                                /Anne Morrow Lindberg/

Havazás

Nálunk ma elkezdtek szállingózni az első hópihék és bár még nem annyira maradt meg, de olyan csodaszép volt, ahogy a nagy magasságból hullott az a sok szép hópehely...

Észre vetted már milyen szép a téli táj?

Milyen szép, mikor a hó földre száll!

És amerre nézel, nem látni mást csak fehérséget!

És milyen szép, ahogy a hó hangulatot ad a téli csöndnek.

Milyen szép, ahogy a fenyőt hó lepi el.

És a súlya alatt a fa téli álmot pihen.

Mintha télen az egész világra béke szállna.

Olyan csönd ül az egész tájra.

Ha nem figyelted még a gyönyörű telet,

Akkor szánj időt rá, hogy egy kicsit elmerengj,

És figyeld azt, milyen békés évszak a tél,

Milyen nyugodt, csöndes, szép.

                                                 /Berecz Dóra: Téli csöndben  - részlet /

                                     http://www.poet.hu/vers/35099

"Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is. És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!"

Petrovácz István

 A szeretet olyan, mint a hó: mérhetetlenül sok szó van, mind kivételes és lefordíthatatlan.

Joanne Harris

Születésnap

Nővérkémnek volt a születésnapja. Egy kis apróságot adtam neki, illetve egy képeslapot készítettem, amibe ez a költeményem került:

B oldogság legyen szívedben.

O ltalmazzon szeretet,

L elkedet tartsa melegen,

D édelgesse hevesen,

O vjon meg a bajoktól,

G ondoskodjon minden jóról,

S egítsen, hogy elérd céljaid,

Z örgessen ajtódon a béke,

Ü gyeljen minden lépésedre,

L elkedbe költözzön be örökre.

E gészségben, s örömökben

T eljenek napjai, éveid, az életed.

É s sose felejtsd el:

S zerető angyalok hada figyel.

N em kívánok semmi mást, csak ezt

A pár kis sor igazát. Minden

P illanatod mosolyogva teljék, és

O lyanná varázsold az életet, amilyenné

T ennéd. Tedd boldoggá, Tedd felejthetetlenné.

És a képeslap...

Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.

Sri Chinmoy

Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.

Paulo Coelho

November

Eljött ez a gyönyörű hónap... a november.  Nézz körül, nézz szét, nézz az égre, nézz a földre... szemléld meg szépségét...

Ó, November

A szél zörgeti a faleveleket, 

s hozza a hideg havat,

Lehozza a csillagokat.

Elhozza az ünnepeket, a telet.

Elhozza szívembe a melegséget.

Belekap hajamba, s tova halad

Megkerüli a Földet a hatalmasat,

S közben melengeti a szíveket,

Békébe bocsátja a mindenséget.

                                        /saját szerzemény/

Egy sodrodó világban

Lépteim lassúak. Egyik lábam - a másik után. Szemem egyetlen messzi ponton ragad meg: az utca sarkán lévő nagy fán, ahol majd be kell fordulnom az utcánkba. S e kis utca, csendes rejtekén bújik meg a hely, melyet otthonomnak nevezek. A hely, ami a mindent jelenti. S hely, ami látta első lépteim, látta első kacagásom, látta könnyáztatta szemeim, otthon , ami mindig itt volt-van s marad nekem. Bárhol otthon lehetünk, az otthon talán nem is egy házat jelent, nem is díszeket, nem tárgyakat, hanem emlékeket, kötődést egy helyhez. Egy helyhez, amit elhagyhatunk, távol kerülhetünk tőle, de szívünk újra - újra rátalál...
Látom, ahogy lépésről lépésre közeleg a fa, ahogy egyre inkább kirajzolódik a körvonala. Ahogy tűlevelei egyre-egyre nagyobbnak tűnnek szemem tükrében. Nem nézek semmit, csak e fenyőcskét ott a sarkon. S közben gondolatok milliói futnak villámként át rajtam...
 Ésszel fel nem fogható számomra, szemmel láthatatlan, s kézzel érzékelhetetlen, hogy e nagy s a mindenséghez képest mégis oly csekély kis Földön, miért így vannak a világ dolgai. Miért? Nem tudhatom, csak találgatni tudom...

Az emberek célirányosan haladnak, mindenki azért megy valahova, mert ott van dolga, és mégis sokan tévelyegnek az utcák közt a maguk kis gondolataival.
S annyi nyűge-baja van a világnak... természeti problémák, globális felmelegedés, politikai nézeteltérések, éhínség, rossz körülmények, tudomány által megválaszolatlan kérdések, orvostudomány által nem ismert ellenszerek stb. stb... Dolgok, melyek ellen tenni kell! S melyekért sok-sok ember tesz is, ha csak naponta egy-egy kis lépést is. De minden lépés lépés, s egyik lépés nélkül sincs egy másik...
S persze a rosszat mindenben megtaláljuk, mindig is voltak, és lesznek is problémái a világnak. De miért a rosszat nézzük benne, ha a jót is megláthatjuk? Miért nem a világ csodáival foglalkozunk? Miért nem a jót keressük? A világ csodáit. Csoda bármi lehet. A csoda attól válik azzá, hogy egy egy teljesen apró vagy épp nagy dologban mi leljük meg azt a kincset, azt a dolgot, ami által értékessé, felbecsülhetetlenné válik számunkra. Ahogy életünkben, a világban is ezt kell keresni szerény véleményem szerint. S, hogy megleljük a mi csodánkat... nem kell szó, nem kell gazdagság, nem kell hatalom, csak szeretet, jóindulat kell.
Mert a világ sosem lesz tökéletes, mindig lesz rossz is, de csak tőlünk függ, hogy mi így is szépnek lássuk, így is lássuk meg  benne a "mi csodánkat".

"Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat."

Martin Luther King

Itt van az ősz, itt van újra...

Nyár végén, bár még augusztus volt, néha már gondoltam arra, hogy hamarosan el jön az ősz és elkezdődik újra az iskola, és lassan a rövidnadrágokat, szoknyákat, pólókat, meleg hosszú nadrágok, pulcsik váltják fel. A felhőtlen, gondtalan nyár után jön egy kemény munkával teli év. De egész gyorsan beköszöntöt az ősz, talán nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan el jön. Vannak, akik komor évszaknak mondják, de szerintem olyan csodálatos. A levelek bordóba-sárgába-barnába öltöznek át, s a szél fújja őket össze-vissza. Más az ég, más a föld, más a levegő. Egy más világ jő az ősszel. S nincs is jobb bekuporogni az ablak melletti fotelbe egy meleg teával a kezünkben, a bent melegségéből kinézni az ablakon, nézni a kerti fák lehulló leveleit, az ablakon leguruló esőcseppek sokaságát.

Meg olyan jó egy gumicsizma... arra emlékeztet, amikor kicsiként imádtam belegázolni a legnagyobb pocsolyákba...

 

Mert néha jó, ha esik az eső...és széttárt kézzel...az eget nézve... esőcsepp hull az arcunkra...

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."

J. R. Ward

Előttem áll...

Öröm

Egyik pillanatban elkap,

 s magával ragad,
 fel felé húz, ajkaimat mosolyra görbíti,

Szememet csillogással tölti ki.

Egyszer csak jön,
 s egyszer csak elmegy

S helyébe könnyek lépnek.

De újra-újra rám talál,

vissza jön, s eltölti szívem minden darabját...
                                                   /saját szerzemény/

E szép képekkel végleg elbúcsúzom a nyártól. Fájdalmas búcsú ez, mert sok munka lép a pihenés helyébe. De egy szép nyár után az ember úgy érzi, nincsenek ellőtte akadályok, csak meghódításra váró célok. Előttem egy nehéz év áll, de talán a nehézségétől még szebbé válik szememben, s épp ezért ki szeretném élvezni minden pillanatát.

A kihívás összpontosításra ösztönöz, arra, hogy csináljunk bármit, a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Laurent Gounelle

A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság: akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk.

Yehuda Berg

Emlékek Merengő

A semmiből jönnek, és a semmibe tartanak... Csak néhány másodpercig él a szívemben, csak egy szempillantásig látom magam előtt, de mégis mintha újra ott lennék, mintha újra élném.

Érdekes dolog ez az emlékezés. Nem igazán tudom, hogy mikor, miért törnek fel bennem régi emlékeim. S talán nincs is rá magyarázat. Elég egy kép, egy ember, egy hang, egy ismerősen csengő mondat... elég egy pillanat.

A jelenben élünk, a jelent alakítjuk, változtatjuk, próbálunk minden percet kiélvezni ennek a különleges dolognak... a most-nak, a pillanatnak. S miért különleges? Mert észre sem vesszük és már el is múlt. A jelennek ebben rejlik a varázsa.
A jövő ismeretlen számunkra. Nem tudjuk mit rejt, hová visz bennünket, mit tartogat. Meglepetéseket, könnyeket, örömöket... Folyamatosan fent tartja kíváncsiságunk... Vajon mi lesz? A jövőnek ebben rejlik a varázsa.
S a múltat emlékképeinkben őrizzük... néha-néha eszükbe jutnak s felelevenítjük őket. Tanulunk belőlük, elmosolyodunk, ha rájuk gondolunk. Mert a jóra kell emlékezni, a jót kell mindig magunkba szívni. A Múlt varázsa ebben rejlik, a megismételhetetlenségében.

Bennem valahogy erős "képesség" ez az emlékezés. Az életben sok-sok pillanatnál éreztem azt a bizonyos " beégőedést". Azt az érzést, amikor, mintha a pillanat lelassulna, az öröm eltöltené egész lényemet, úgy, mintha boldogabb már nem lehetnék, s a szemeim "lefotózzák" a látottakat. E képzeletbeli képek forognak állandóan fejemben, s mindig úgy érzem, nem felejtem el őket sohasem...

Az emlékek: fenséges költészet, ha eleven boldogságunkra emlékeztetnek, de perzselő fájdalom, ha behegedt sebekhez érnek.

Ivan Alekszandrovics Goncsarov

Nyaralás...

"Mindenhol jó, de a legjobb otthon" tartja mondás. Én is így vagyok vele, de azért néha ki kell szakadni a megszokott környezetből és világot látni... elcsodálkozni, hogy milyen nagy a Föld, mennyi szép hely, mennyi élmény...

 Meg kell látni mindenben a szépet a jót, mert az élet ezek által válik széppé, így nyílik ki előttünk a világ, s így válik ránk váró felfedezésként ez a bolygó, helyek, emberek... így válik létezésből élet.
A felhőben én egy szivet vélek felfedezni, talán az, talán azért, mert azt akarom látni benne is, mint minden apró mozzanatban... a szeretetet.

 

 De bárhogy is van, az ég kék marad, a fák pedig zöldek... s az idő telik és a

"A vakáció olyan, amilyenné varázsolja az ember."

Kordos Szabolcs

Ajándék ötlet

Közeledett anyukám névnapja , sokat gondolkoztam, mit is adhatnék neki. Persze ilyenkor semmi nem jut eszembe, épp ezért ilyenkor általában leülök az asztal elé s nézem, hogy milyen dolgok állnak rendelkezésemre az ajándék készítéshez. Egy befőttes üveg, festékek, torta papír... fejemben össze-vissza tekeregtek a fogaskerekek, eleinte nyikorgósan, aztán egyre gyorsabban s a végén már nem is lehet megállítani őket...

Alapanyagok:

 
A befőttes üveget először befestettem egy alapozó festékkel. Erre azért van szükség, mert így a fehér selyem fényű festékből nincs szükség olyan sokra, mégis ugyanazt a hatást kapjuk. Ha nem rendelkezünk ilyennel, ezt a lépést akár ki is hagyhatjuk.Szivaccsal, nyomkodós mozdulatokkal fedtem be, mert így egy egységes sima fehér felületet kaptam. Azért volt jobb ez a módszer, mert ha ecsettel festettem volna, akkor kis csíkok lettek volna benne, s úgy nem lenne meg a szép összehatás. ( Bármilyen szivacs megteszi, én pl. egy mosogató szivacsot vágtam apró kis kockákra, s annak a puhábbik oldalával dolgoztam. )

 Megvártam a teljes száradást, majd fehérre festettem.Itt is szivaccsal dolgoztam.

Aztán megvártam, míg majdnem teljesen megszárad. S utána egy téglalap alakú tortapapír díszes szélét levágtam s rányomtam az üvegre, oda ahová majd a mintát szerettem volna. Nem ragasztottam rá, hiszen ezt majd a végén le kell venni róla. S mivel egy icipicikét még ragadt az üveg, ez a helyén tartotta. De ne tegyük rá rögtön a fehér festékre, mindenképpen várjunk egy kicsit. Aztán egy másik szivacsot bemártottam a lila festékbe s a tortapapírt segítségével lila mintát kaptam az üvegen. Még a lila festék száradása előtt lehúztam a tortapapírt, ami könnyedén le is jött.

S már csak a tetejét dekoráltam, így használhatjuk dobozkának is, de ha levesszük a tetejét akár mécses tartó is lehet belőle, csodaszép fényt ad...

Névnapra

"Nevetés s öröm borítson,

Sok szerető szem figyeljen,

Lépteid angyalok kísérjék,

Egészséged óvják, védjék.

Boldogság töltse szivedet.

Névnapodon így köszöntlek."

                    /saját szerzemény/

Vintage varázslat

Lágy sugarakat vet rám a nap a magasból, jólesően csiklandozza az arcomat. Nincs az a nagy kánikula, olyan tökéletes ez az idő egy kis kinti fotóstúdió berendezéséhez. Nagyobbnál nagyobb dobozokkal megyek föl-le a lépcsőn, elrendezek mindent. Fényképezőgép állvány, fényképező gép, pasztell színek, friss levegő, szebbnél szebb apróságok... . Nem véletlenül mondják, hogy a fotózás művészet, melynek csínját-bínját időről időre igyekszem elsajátítani.

„Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.”
                     / Ansel Adams /