Amikor felső tagozatba léptem át, negyedik év végén, a tanítóink készítettek egy kis osztályleírást. Nálunk ez úgy történt, hogy mindenkiről írtak egy pár sort az alapján, hogy mi volt rá a jellemző... kis "beceneveket" adtak ezek alapján a leírásban... volt mindenféle
professzortól kezdve a
táncoló pingvinig... Én
A könyvek hercegnője aranyos kis jelzőt kaptam. Kiskoromban imádtam a meséket, anyukám esténként mindig felolvasott egy mesét, vagy épp regényekből részleteket... Talán épp ezért szeretem ennyire a könyveket. Aztán jött egy hosszabb-rövidebb időszak, amikor inkább a kötelező olvasmányokon járt csak a fejem. A kötelező szó valahogy nem volt szimpatikus nekem. Mert az a fajta ember vagyok, aki mindent a lehető legtisztább szívvel tesz, egészen a kötelező szó kiejtéséig. Épp ezért, ezt a szót nem mondogatták nekem soha, én megcsináltam a dolgokat nem kellett kényszeríteni engem tanulásra vagy egyéb dolgokra, a lelkiismeretemre hagyatkoztam. Na, de ez a kötelező, akkor egy rövidebb időre elvette a kedvemet a könyvek varázslatos világától. Két - három éve azonban újra dúl a szerelem a könyvek iránt. S talán mostanság erősebb, mint valaha. Sorra olvasom-olvasom a könyveket. A szereplők érzelmeiket, történetüket s világukat átélve lesem a sorokat. Átszellemülve ebbe a csodás birodalomba... A könyvek rejtélyes birodalmába...
Azt hiszem ráleltem a megfejtésre, hogy miért szeretünk olvasni...
El képzelted már, hogy milyen lenne egy másik emberfejével gondolkodni, élni? Milyen lenne ha kiléphetnél az örökös körforgásból... visszatérnél a múltba elegáns ruhákat öletnél... milyen lenne ha a jövő titkaiban búvárkodnál...
milyen lehet egy icipicit más embernek lenni?
Az olvasás és a filmnézés közt alapvetően egy különbséget vélek felfedezni...
A különbség a kettő között az, hogy a filmet elénk rakják... valaki elképzelésit ábrázolja, de nem a mienket. Míg a könyv, bár szintén egy elkészült történetet látunk magunk előtt, ám mégis más, mi képzeljük el a szereplőket... s bele is képzelhetjük magunkat a szereplő helyébe...
Ha fognánk 10 embert, teljesen függetlenül attól, hogy ennek a tíznek azonos az érdeklődése vagy teljesen különböző, mindegyikük máshogy látja majd a könyvet, a szereplőt, a történetet, az érzéseket... Ez nem véletlen. A képzelőereje mindenkinek más. S ezt a gyönyört a film bármilyen jó is, soha nem fogja tudni vissza adni...
Az életet a valóságban nem lehet megváltoztatni, csak a könyvekben.
Csak ott lehet mindent eltörölni egyetlen szóval. Felszabadulni a dolgok
súlya alól. Meg nem történtté tenni az aljasságokat, kilépni a
világból, máshová varázsolni magunkat.
Az élet nagy kérdéseire leginkább mégis a könyvekben találhatunk választ.
Egy igazi könyvszerető ember nemcsak olvassa a könyvet. Hanem szereti is.
A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése