Babaváró

Egy kis szív dobog benne, egy nagy lélek van e picinyke testben, apró kezei, apró lábai, szépséges mosolya...angyali...megérkezett egy kisbaba. Elmondhatatlan, leírhatatlan, dalba önthetetlen milyen, milyen csodás, milyen apró, milyen nagyon-nagyon nagy öröm. S ennek az örömnek most én is részese lehetek. A napokban született meg nővérkémnek a kisbabája, Zituska. Nagyon egészséges, szépséges kisbaba.

A kis unokahúgomnak egy kis ajándékot is készítettem.
A képeslapocska:

 "Csodálatos kis apró tünemény.

Lelkedben kíváncsiság, s remény.

Édes kis arcodat nézem,

Nagy- nagy örömmel én.

Kérdően nézel a világra.

S ebben a nagy ismeretlenben, 

egy biztos pontra nézel, az édesanyádra,

ki téged hozott e világra

S édesapádra,

Ki hónapok óta e napot várta.

S őrködik fölötted, mint hős a várra.

Az életben nincs olyan öröm,

Ami hasonlítana e apróságra.

E tüneményre, 

Kinek szíve tiszta,

S sok szeretetet hozott e világba. "

                                       /saját szerzemény/

Ajándékba pedig olyasvalamit szerettem volna adni, ami későbbre is egy szép emlék marad. Hisz egy kisbaba születésekor a szülők, úgy is sok-sok babaruhácskát, játékokat kapnak. Ami nagyon fontos, de mivel abból már úgy is sok-sok gyönyörű darab összegyűlt, gondoltam adok valami különlegeset, adok valami szépet, adok valamit, amit nagyobb korában nagyon fog értékelni.  Olyas valamit, amely otthont ad az ő "őrző-védő jótündérjének ". Egy kis tündérkertet készítettem neki, melyből éjszakánkként előbújik a kis tündér, s ráhint mindenféle jó varázsigét, s rajta tartja őrző szemét, szép álmokat hint rá. Hogy álmában mindenféle szép hercegkisasszonyok és manók táncoljanak. S e kis tündérke, nehogy kunyhó nélkül maradjon...

 Kis kerítés:

A tál oldalát decoupage-olt borostyánok borítják, hogy eltakarják e titkos kertecskét...

Ezen a képen látni, hogy milyen pici is az a székecske:

Apró kis cserepes virág:

S, hogy e tündérke története nehogy elvesszen, egy mese formájában papírra vetettem... s majd egyszer pár év múlva, a születésnapján felolvasom neki...


  Hol volt, hol nem, messze-messze innen, egyszer sok-sok apró tündérke tanácskozott egy holdfényes éjszakán. Nagyon fontos teendőjük akadt, hiszen aznap délután egy apró kislány született. Piros pozsgás kicsi lány. Olyan szépséges volt, hogy messze földön is ritkán látni ilyet.
 Hisz amikor egy kisbaba a világra jön, egy tündért küldenék felé, aki majd egész életében vigyázni fog rá.
  Így elkezdték a kis tündért előkészíteni a nagy útra, ami előtte állt, hiszen nagyon messze volt ő, nagyon sokat kellett repülnie, míg elért a kicsi lányhoz. A tündérkét elnevezték a kislányról Zitu-nak, ugyanis az a szokás járja, hogy minden tündért az újszülött babáról neveznek el. Zitu kapott sok jó tanácsot az útjára, izgatottan várta a napot, hogy megláthassa a kislánykát. Míg végül június 25.-én elindulhatott. Ugyanis akkor születtél meg te, kit úgy várt e tündérke. Szíve már szinte zakatolt, s aztán meglátott téged. Alig hitt a szemének, olyan szépet még nem látott ő. S e tündérke azóta is vigyáz rád , minden percedet lesi. S eténként táncot hint fölötted, s elszórja varázsigéjét.
   S én arra gondoltam, mielőtt megszülettél, hogy e jó tündérnek készítek egy kis házikót, s hozzá egy kis kertet. Ha megjön a tündérke legyen egy kis búvóhelye. S ha majd nagyobb leszel és egy nagy-nagy kívánság bújik meg szívecskédben, akkor erősen gondolj a tündérke szépséges, jóságos kilétére, menj a csodaházikója elé, s mond el neki. De pszt, meg ne hallja valaki!!! S a tündérke majd teljesíti a kívánságodat...

"Az élet szépség, csodáld meg! "
                   /Teréz anya/

Tanárnőnek ajándék III.

A zongora tanárnőnek idén ezeket a szépséges ajándékokat készítettem Anyukám segítségével:

 Ajándékok együtt:

"Valami olyasmit akartam adni,

Amit  nem lehet pénzért kapni,

Valamit , ami emlékül marad,

Valamit, ami szívből fakad.

Mert szív nélkül az ajándék,

Csak egy egyszerű jó szándék.

Így hát beleadtam eleget,

Sok jót, szépet és a szívemet."

                        /Ismeretlen/

100. bejegyzés

Elérkezett ez a nemes pillanat is, amikor a 100. bejegyzésben írhatom e betűcskéket. S ráébredtem, hogy bár mindig kíváncsian várom, hogy érkezett e hozzászólás a blogomhoz, és hogy mit mutatnak a nézettségi mutatók, de rájöttem, hogy igazából ez nem is olyan fontos. A blog kicsit olyan, mint egy napló, kicsi olyan, mint egy fényképalbum, kicsit mutat a mindennapokból, ugyanakkor nem szó szerint írja le az élettörténéseit, hanem rejtetten, s erről már eszembe is jut, hogy mi történt egy egy "merengő" előtt, hogy egy-egy ajándék készítés után, milyen volt  a születésnap. Hogy, hogy is zajlott egy vizsga, a ballagás. A képekről, az irományomról eszembe jut. S ahogy elkezdtem visszafelé olvasni, ráébredtem, hogy mennyire gyorsan telik az idő, s hogy e kis bejegyzések itt maradnak nekem. S olyan lesz, mint egy kis napló, sőt talán jobb is, hisz minden képekkel van illusztrálva.
Remélem azért mások is örömöt és inspirálást nyernek e kis blogról... olyannyira, amekkora szeretettel íródik minden bejegyzés.

Egy kis összefoglaló:

"Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél."

"A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék."
                           /Ismeretlen/

Ajándék

A "szürke" hétköznapokon egy kis jó cselekedet, egy kedves ajándék megszínesíti a napokat, s boldogságba önti azokat. Egy másik országból kapott ajándéknak olyan nagy ereje van! Érezni rajta, hogy milyen nagy messzeségből érkezett, érezni, hogy milyen sok kultúra létezik, milyen sok élmény van ezen a világon. Mennyi-mennyi gyönyörű hely... mennyiféle ember...
Az egyik osztálytársam külföldön járt a napokban és meglepett egy kedves ajándékkal. Nagyon nagy örömöt szerzett nekem vele. A csoki Beethovent ábrázolja...

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
	/Teréz anya/

Vizsgalap készül

Megint eljött a zongora vizsga ideje. S így a vizsgalap készítésé is.
Furcsa dolog ez a vizsga dolog... Izgulunk, ami természetes. De miért? Elhatározás kérdése, vagy ösztön? S miért nem tudunk úgy teljesíteni, mintha nem tudnánk, hogy vizsgázunk? Érdekes dolgok ezek. Talán mindörökké titok marad...

A vizsga a jövőhéten lesz, remélem jól sikerül. De talán annak örülnék a leginkább, ha úgy tudnám élvezni, mint mikor magányosan leülök a nappaliba s ujjaim alatt megszólalnak a hangok... a dallamok... a zene, amivel aztán eggyé válik az ember, s már tér és idő nem számít, már csak ő van és a zene. A zene, ami nélkül egy ember sem tudna élni. Olyan mint egy hangokba zárt költemény, mint egy szívhez szóló beszélgetés. S ennek a varázsául esni... nincsenek rá szavak.

Idén a vizsgalapot a vintage stílus ihlette. Csipke, masni, pasztell színek...

„Van valami végtelenül csodálatos a zenében. A szavak is bámulatra méltóak, de a zene még náluk is csodálatosabb. Nem úgy hat a gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbelső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzelmeket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük miképp. Magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és épp oly fenséges, épp oly áldott…”

                    /CHARLES KINGSLEY/

Egy szombati esős délután

Borongós az ég, esik az eső, nagy gomoly felhők magasodnak felettünk. A nap nem süt, olyan szomorú ez az időjárás. De ennek is meg van a szépsége, mert az eső után az ég kiderül, a madarak megtörik az eső utáni csöndességet, a nap kisüt, és esőcseppek lesznek a fákon, virágokon, a füvön, beborítanak mindent, mint sok-sok apró gyöngyszem. Ennél a látványnál nincs is békésebb.

A természet "gyöngyszemei":

"Szeretem az esőt, mikor csendesen áztatja a földet,
S a leveleken nevetve hintázik a sok huncut vízcsepp."

                                                 ( mozaik.bloglap.hu )