Emlékül...

Az élet rendjéhez hozzá tartozik, hogy a háziállataink  megszületnek, hozzánk kerülnek, megszeretjük őket, az életünk fontos részévé válnak, majd egyszer eljön  az elmúlás ideje... Az én kis kutyuskámnak ( Csocsó ) sajnos elérkezett az ideje, s bár nagyon szeretném, hogy tovább itt maradhasson, és velünk lehessen, de sajnos már megöregedett és elment, elment egy világba, ahol végső nyugalomra tért. És már nem az a fontos, hogy nem lehet velünk, hanem, az, hogy addig amíg velünk volt, milyen boldogok voltunk mellette.
Emlékére írtam ezt a verset:

Csocsó emlékére...

Hideg, őszi, borongós napon,

Levelek hullanak, hideg szél fú,

A hideg már az úr!

S ezen a szeptemberi napon

Átkeltél az égi kapun,

Átkeltél a mennybe, a fellegekbe,

A felhők fölötti szépséges helyre.

S ebben a felhők feletti világban,

Mely tudom, hogy létezik, s becses nevén

Mennyországnak nevezik.

Zöld fűben,csodaszép virágokban pompázik.

Virág illat, kék tavacska,  egy mesebeli oázis.

Most már itt játszhatsz, hempereghetsz,

S a szívünkben itt velünk lehetsz.

Emléked viszont örökké itt marad, 

az a sok gyönyörű pillanat.

Ott marad a legnemesebb helyen,

Ahol sok emlék s szeretet bújik meg csendesen.

Örökre oly tisztán élsz benne, mint

a könnycsepp a szemembe.

Örökre élsz benne tovább,

Míg Világ A Világ!

Szomszédünnep, Iskola kezdés

Múlthét vasárnap ( szeptember 7. ) szomszédünnep volt a Tarpai téren. Most "a régi képek Rákospalotáról" volt a fő témája, de e mellett persze sok-sok érdekes dolgot lehetett készíteni vagy épp kipróbálni, játszani. Két kézműves foglalkozásnál is segítettünk. A pörgettyű készítésének csínját-bínját segítettük  megmutatni a gyerekeknek és régi rákospalotai képeket lehetett képkeretbe zárni. Ezeket a képkereteket lehetett díszíteni, virágokkal, rajzokkal, színes rizzsel. Lehetett gyöngyöt fűzni, fa halacskákat halászni, bábelőadást nézni, finom bográcsot enni, meridián tornázni, ugráló várba ugrándozni, kézműves foglalkozásokon részt venni, vagy egy érdekes fizikai kísérletet megtekinteni. Csupa-csupa érdekes és szép dolog. Én nagyon jól éreztem magam, remélem így van ezzel mindenki aki eljött.

A finom bogrács:

 Fél órával a kezdés előtt:

 A Tarpai tér az itt lakók közös munkája, támogatásoknak köszönhetően készült el, s erről sok fotó volt kitéve most a térre:

 A képkeret készítés:

 Gyöngyfűzés:

 Báb színház:

Süti verseny:

 Ugrálóvár:

 Horgászás:

Az iskola pedig már két hosszú hete elkezdődött. Nagyon izgultam az első nap, hogy milyenek lesznek az osztálytársaim, milyen lesz az iskola, de nagyon jó volt. Habár már most sok dolgozatot írtunk és sokat kell tanulni, és ha bele gondolok, hogy még milyen sok dolgozatot írunk...

A kedvenc füzetem:

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

Közelgő szeptember

Sajnos eljött a nyár vége. Már jön a szeptember, az iskolakezdés, vége a pihenésnek kezdődik a tanulás. Az áruházakban már árulják a tanszereket, és a dátum is egyre közeleg... Szeptember 1.

Így a nyarat búcsúztatva pár kép a virágokról:

A finom illatú levendula:

Nyári ég:

Ismét egy kis levendula, mert soha nem elég belőle.

 A héten a zeneiskolába is többször  be kellett mennem, már megkezdődött a gyakorlás ott is. Egy pár szép kép kottáimról:

S mostanság egy stílus igazán magával ragadott ... vintage. Egyszerűen csodálatba ejtett. A vintage értelme, "lénye" saját szavaimmal megfogalmazva:
A régi és az új keveredésének csodálatos elegye. Az újat kiegészíti a régi, és ez által valami egészen tökéletes és egyedi jön létre... s ez maga a vintage. 
Készítettem pár ilyen stílusú fotót:

Vasárnapi merengő

Egy szép vasárnap délután, az ég kicsit felhős, de a nap néha-néha előbújik egy rövid időre, majd újból a felhők veszik át a hatalmat. A friss levegő lágyan árad be a szobába a nyitott ablakon keresztül, és a függönyt meglebbenti. Nincs is jobb alkalom, egy kis merengésre, alkotásra. A fonal egyre csak jön fel a kezem felé, tekeredik le a gombolyagról és közben rakoncátlanul ficánkol az ölemben. A kezemben a horgolótű és egy kis munkadarab, ami éppen most készülget. Forog a tű, siklik a fonal és egyre szebben rajzolódik ki a minta, egyre több szemecske gyűlik-gyülekezik. Minden minta, minden mű megalkotása valahogy így készül el, mintha az alkotás folyamata egy-egy mese lenne, amit mindig, némán elmondana mindenki, aki ránéz a horgolmányra. És valahogy most ezen a vasárnap délután elmerengek azon, hogy a sok kötött pulcsi is valahogy így készült anyukám kezében...Bizony, neki is az ölében, ugyan úgy ficánkol a gombolyag, ő is forgatja a kezében a kötőtűt, ő is nagy szemekkel nézi-nézegeti a szemecskéket, míg végül elkészül egy szép pulcsi. Ugyan ez a "mese" játszódik kötéskor is, mert minden alkotásnak meg van  a maga kis meséje. A varrásnak, a festésnek, a zongorázásnak, az írásnak, a barkácsolásnak. Ahogy az anyagon halad kacskaringózva a varrógép, öltögetődnek a szálak, ahogy a színek felkerülnek a vászonra és kirajzolódik belőle a festmény, ahogy a hangok egymásutániságában megszületik egy darab, ahogy a betűkből szavak, a szavakból mondatok, a mondatokból pedig az izgalmas regények, a szép költemények s ahogy egy-egy csavar befúrásával elkészül egy asztal. A mese alapja ugyanaz, de minden ember keze alatt teljesen más születik meg, és soha nem lesz két ugyanolyan....talán ez az alkotás meséjében a legeslegszebb. Teljesen mindegy, hogy fiatal, idős, nő vagy férfi készíti, a mese ugyanaz, de a végeredmény egyedi és megismételhetetlen.

A Bükk

Nem rég voltunk nyaralni a Bükkben. Csodaszép hely. Olyan elragadó, ahogy a hatalmas fák, fenyők fölénk magasodnak. Olyan nyugtató egy fa látványa, mintha bölcsességet és békét sugároznának az emberek felé.
Jó volt a természet minden apró kis mozzanatát figyelni. Egyszerűen csodálatos, ahogy a  nagy ragadózó madár büszkeséget parancsolva tekint le egy magas fa csúcsáról, vagy ahogy a fecskék körbe-körbe repkednek a fejünk felett. Mert a mindennapokban gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni a természet apró örömeit, pedig saját kertünkbe is sok "látogató" jár, kezdve az apró madaraktól, lepkéktől, bogaraktól egészen a vakondokig.

Ez a gyönyörű hely hozta az ihletet ehhez a versemhez:

Az erdőt nézve

Öreg tölgy, s bükk fák felett,

A fenyőerdő ágai törik meg az eget,

Ahol fecske csapat járja a fellegeket,

Szárnyakat rebegtetnek,

Hangos szóval csivitelnek.

Az erdő alatt a mélyben,

Végtelen táj tárul a madarak szemében.

Széles völgy nyílik a fák közül,

S egy apró patak csörgedez észrevétlenül.

Egy öreg szőlő ültetvényen, szemem megakad.

A szőlőfürtökön hajnali harmat,

Amit a feljövő nap megcsillogtat.

S messze egy széles legelő,

Még messzebb, pedig megint egy sűrű erdő.

Így követi egymást hegy s völgy,

 Míg össze nem ér a föld.

A Bükkben ( körülbelül 250 éve )  Cserépváralján az emberek barlanglakásokban éltek, melyeket tufából vájtak ki. Ez is egy ilyen barlanglakás, ma már tájházként látogatható.