A Bükk

Nem rég voltunk nyaralni a Bükkben. Csodaszép hely. Olyan elragadó, ahogy a hatalmas fák, fenyők fölénk magasodnak. Olyan nyugtató egy fa látványa, mintha bölcsességet és békét sugároznának az emberek felé.
Jó volt a természet minden apró kis mozzanatát figyelni. Egyszerűen csodálatos, ahogy a  nagy ragadózó madár büszkeséget parancsolva tekint le egy magas fa csúcsáról, vagy ahogy a fecskék körbe-körbe repkednek a fejünk felett. Mert a mindennapokban gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni a természet apró örömeit, pedig saját kertünkbe is sok "látogató" jár, kezdve az apró madaraktól, lepkéktől, bogaraktól egészen a vakondokig.

Ez a gyönyörű hely hozta az ihletet ehhez a versemhez:

Az erdőt nézve

Öreg tölgy, s bükk fák felett,

A fenyőerdő ágai törik meg az eget,

Ahol fecske csapat járja a fellegeket,

Szárnyakat rebegtetnek,

Hangos szóval csivitelnek.

Az erdő alatt a mélyben,

Végtelen táj tárul a madarak szemében.

Széles völgy nyílik a fák közül,

S egy apró patak csörgedez észrevétlenül.

Egy öreg szőlő ültetvényen, szemem megakad.

A szőlőfürtökön hajnali harmat,

Amit a feljövő nap megcsillogtat.

S messze egy széles legelő,

Még messzebb, pedig megint egy sűrű erdő.

Így követi egymást hegy s völgy,

 Míg össze nem ér a föld.

A Bükkben ( körülbelül 250 éve )  Cserépváralján az emberek barlanglakásokban éltek, melyeket tufából vájtak ki. Ez is egy ilyen barlanglakás, ma már tájházként látogatható.