Angyalkázás

A mi osztályunkban az a szokás, hogy mi nem csak egyszerűen kihúzunk valakit és az osztálykarácsony alkalmával adunk egy ajándékot, hanem az utolsó héten van ez a a bizonyos angyalkázás. Az angyalkázás igazából azt jelenti, hogy akit kihúztál, annak az utolsó hét minden napján adsz egy kis ajándékot, úgy, hogy titkos marad a kiléted,azaz csak az osztálykarácsonykor tudjuk meg, hogy ki is volt a mi kis angyalunk.

Ezek voltak az én általam adott angyal ajándékok.

hétfő:

kedd:

szerda:

csütörtök:

péntek:

( Ezt az ajándék ötletet inspirálta: ez )

"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot. Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag. Bármikor, bárhol rátalálhatsz."

Csitáry-Hock Tamás

III. Advent: Adj...

Adj békét a békétlennek, adj örömöt az örömtelennek, adj hangot a csendnek, adj színeket a feketének a fehérnek... adj reményt a reménytelennek... adj ó, adj, de ne csak így karácsony idején.

Bár nincs is szebb és nemesebb dolog adni, de talán, ami még ennél is fontosabb, hogy ne csak ünnepekkor adjunk ajándékokat szeretteinknek, barátainknak. Adjunk minden nap, adjunk akkor is amikor nem kell...
Az utóbbi pár napban én is kipróbáltam, hogy a buszon, a város különböző helyein rámosolyogtam idegenekre, beszélgetésbe elegyedtem velük... egy kis apró jóságot, kacagást, jóindulatot loptam be szívükbe... és ez valahogy visszaáramlik az emberre...
Egy ismerősömmel beszélgettem a buszon, mivel rég találkoztunk elmeséltem neki, hogy milyen az iskola. Elmondtam, hogy tanulok latint is-.. aztán az ismerősöm leszállt és odajött hozzám egy kedves hölgy. Az iránt érdeklődött, hogy hallotta, hogy tanulok latint ( gondolom ő is tanult ) s ezáltal valami egészen különös jókedv fogott el. Talán apróság, talán nem is jelent semmit, de engem nagyon felvidított. S a nyelv, mellyel néha igen nehéz a sok-sok ragozás miatt, hirtelen egy csapásra könnyűnek tűnt, s büszkeséggel töltött el...

"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony! "
                              /Szilágyi Domokos/

Mi voltál, ha voltál valaha?

Köddel takart táj...a hideg csípi az arcomat... a szél belekap a hajamba... Miközben eszembe jut az egyik irodalomórán felvetett kérdés egy verssel kapcsolatban: Mi voltál, ha voltál valaha? Mi lennél, ha lehetnél még valaha?
Nem tudom a választ.  Lehet, hogy csak én gondolom így, de biztos vagyok abban, hogy nem csak azt a világunkat éljük, amit itt és most élünk. S, hogy mi a másik, vagy a többi? Erre nincs válasz. Egyszerűen csak kell lennie...
Ha elképzelem azt, hogy ebben a világban éltem már egyszer valakiként vagy  egyszer még élhetnék e valamiként...

Azt hiszem, ha voltam már, akkor talán hópehely lehettem. Minden évben amikor esik a hó, olyan nagy csodálattal nézem, s mindig azon gondolkozok, hogy vajon miért fehérek?
Talán azért mert az égből esnek le, s ezért csak fehérek lehetnek, csak jót hozhatnak, békét csöndet a városra. Olyanok, mint a születés csodája, az égből apró lelkek öltenek testet. Minden pehely más, akár csak az emberek, nincs két egyforma. S együtt borítják be a földet, együtt ennyire szépek, ahogy az ember is akkor tud csodát alkotni, ha összefog és bizalommal van a másik iránt.

 ( A kép forrása: itt )

"Ahogy hópihe száll kitartott kezedre,
Úgy szálljon füledbe angyalok éneke!
Melengesse szívedet sok-sok szeretet,
Így kívánok Boldog Ünnepeket!"

                           /forrás: itt /

II. Advent

Megint egy héttel közelebb kerültünk a karácsonyhoz.
Ma voltunk az Újpesti adventi vásáron, itt van néhány kép, hátha más is kedvet kap, hogy meglátogassa...

Csendéletek... Otthonunkból...

Ma meg jött a Mikulás is...

Már csak 19 nap van karácsonyig...

"Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart."

Pilinszky János

Karácsonyi készülődés

Már elkezdhetünk gondolkozni, hogy milyen is legyen az idei karácsonyi terítés. Egy kis inspirációnak a mi tavalyi terítékünk:

"Mindig úgy sajnálom, mikor véget ér a Karácsony. Sőt, egy kicsit azt is sajnálom, amikor már történik. Várni szeretem."

Szeifert Natália