Húsvéti merengés

Az utóbbi hetek munkaforgatagában kevés idő jutott mindenre. Kevés a pihenésre, kevés az alkotásra. De, úgy gondolom, minden munkának, minden időbefektetésnek egyszer le lehet aratni a gyümölcsét. Legfőképp a tanulásét. S való igaz, a gimnázium első éve nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon-nagyon szép. Talán pont azért, mert sok munkát rakunk bele, megalapozva a jövőnket, teljes erőbedobással teljesíteni, követelések, időpontok, vágyak, beteljesül álmok. S a felhők sűrűjében valahol ott messze látni a napfény kellemes melengető sugarát.


Egy Húsvéti merengő, egy kis szelet az életből:

Az utcán hazafelé jövet:
Érezni a tavaszi lágy szellő érintését , a tavaszi nap melengető sugarát, a felhők elmúlását, érezni, hogy jön a tavasz, jön a megújulás. S ez olyan gyönyörű! Megállni egy percre az utcán, körbe nézni, látni, érezni. Magunkba szívni mindent, magunkban érezni a tavaszt, hogy mi magunk is megújuljunk, erőt nyerjünk.  Az első rügy a fákon, az első kibujt nárcisz, a madarak messziről hallható éneke. S ez alatt a röpke másodperc alatt, annyi minden történt, akkora erő van benne:  a természet fenséges ereje. S ez a megfelelő pillanat elfelejteni egy percre a munkát, s egy kicsit a közelgő ünnepre gondolni...
Hamarosan itt a húsvét, ez a gyönyörű ünnep. Sok-sok népszokás, családi hagyomány fűz hozzá mindenkit. Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt.
A tavaszi zsongás illatával eszembe jut, a tojás festés, a locsolkodás, a húsvéti sütés főzés. Ugyanakkor itt  a másik oldala minden ünnepnek: rohanni, bevásárolni, takarítani: "Ajjaj! Le vagyok maradva, nem leszek kész! Úh! Még mennyi mindent kell megvennem!"
Szomorú, hogy az ünnepekből sokszor kapkodás, rohanás lesz. Nem kell húsz fős ebéd, nem kell csoki nyuszi a boltból, nem kell semmi ilyesmi se gyereknek, se felnőttnek. Az ünnep lényege, hogy  együtt a család, valamiféle együtt töltött családi hagyomány, barka díszítés, együtt nevetés. Mert az ünnep napok, azért öltöztek pirosba a naptárban, hogy egy kicsit kiszakadjunk a rohanásból, nem azért, hogy még inkább belekeveredjünk.
A húsvét, csak magában,  nem ünnep, nekünk kell azzá tenni, mert tőlünk válik igazán ünnepé.


S még egy  gondolat... van egy számomra nagyon kedves könyvem, amely attól igazán csodás, hogy mindig új dolgokat fedezek fel, látok benne, s többek közt azért is, mert ez nem regény, amit az ember lapról lapra olvas, e könyvben szállóigék bújnak meg, melyeket ide-oda lapozgatva olvasgatok  s ráébredek, milyen nagy igazságok rejlenek benne...
Szeretnék e könyvből három kis idézetet leírni, e gondolatmenet folytatásául... s hogyan kapcsolódik? Te is merengj el!

"Cselekedj a természet rendje szerint,
sose erőszakold a dolgokat,
ne keres túlzott élvezeteket,
lásd meg a nagyot a kicsinyben,                       
lásd meg a sokat a kevésben,
a rosszat jóval viszonozd."      
(Lao-Ce)

" A könyvek ...
... ritkán hagynak meg annak,
Amik vagyunk."
(Lessing)

"Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem nevetünk."
(Chamfort)

Itt egy pár kép a magnóliáról, idén is nagyon gyönyörű, egyszerűen nem lehet betelni vele:

 barackfa virág:

Szép Húsvéti készülődést mindenkinek!