2015. január 17., szombat

Januári merengő, kis szemelvény a világból

Kitekintek az ablakon, messzire ellátni, e ablak kis szegletéből, mintha minden hová ellátnék, pedig valójában, oly csekélyke ez, a hatalmas világba. Mégis végtelennek tűnő. Kint hideg van, de nem fehér a táj, nem téli az idő, inkább tavaszinak mondanám, de valamiért mégis varázslatba ejtő.
Bent a szobában körül nézek, csak egy pillanatra... de ez is elegendő egy  apró gondolatmenethez, egy kis elmerengéshez.
Vége az ünnepeknek az áldott karácsonynak, a reményteli szilveszternek. Újult erővel vágunk bele a teendőkbe. Még ott a jól eső meleg érzés, az ünnepek friss emléke. Már mindenki dolgozik, tanul, elfoglalt... De valahogy ki kell esni az állandó munka forgatag, a vizsgák közül. Szét kell jól nézni, kinézni az ablakon, szétnézni az utcán, végig nézni a szobában, a lelkünkben, az álmaink közt. S most kivételesen nem a munkát és a problémákat látni, nem a földön heverő ruhát kell nézni a szobában, ami az elhajtogatásra vár. Nem a szél fújta szemetet nézni az utcán. Nem kesze-kusza gondolatainkat figyelni. Ennél sokkal szebb a világ, de máshogy kell figyelni-nézni-látni a dolgokat. Az utcán ne a szemetet, hanem a szép épületeket, utcákat, az ember forgatagot nézd, s az emberek közül vedd  észre, hogy melyikük mosolyog. Mert néha az a mosoly is sokat tud érni, ami  nem is nekünk szól. Elég csak maga a vidámság, egy kacaj.
A szobában, ne a rendetlenséget nézd, hanem, hogy milyen emlékek, fotók vannak benne, nézd a bútorokat, lásd meg ezekben örömed.
Nem kell sok dolog a boldogsághoz, nem kell hozzá drága ajándék, nem kell hozzá semmi. Csak egy kis jóindulat. Azok közt légy sokat, akik közt mindez eszedbe jut, akik közt felszabadultan nevetsz, azok közt akiket igazán szeretsz. S lásd meg a világ nem olyan amilyennek tűnik, sokkal több annál.
Ha csak kevés időd is van, az sem kifogás, mert nem kell ehhez sok idő, elég mindehhez, egy perc, egy gondolat. S a világot másként látod, máris minden boldogabb. Nem monoton véget nem érő a munka, az élet része. S az életben az igazán fontos, szerény véleményem szerint, az, hogy egy kis jóindulatot nyújts mások felé, mert mások is majd feléd nyújtják.

Anyukám Orchideái:




Szép hétvégét mindenkinek!