Emlékül...

Az élet rendjéhez hozzá tartozik, hogy a háziállataink  megszületnek, hozzánk kerülnek, megszeretjük őket, az életünk fontos részévé válnak, majd egyszer eljön  az elmúlás ideje... Az én kis kutyuskámnak ( Csocsó ) sajnos elérkezett az ideje, s bár nagyon szeretném, hogy tovább itt maradhasson, és velünk lehessen, de sajnos már megöregedett és elment, elment egy világba, ahol végső nyugalomra tért. És már nem az a fontos, hogy nem lehet velünk, hanem, az, hogy addig amíg velünk volt, milyen boldogok voltunk mellette.
Emlékére írtam ezt a verset:

Csocsó emlékére...

Hideg, őszi, borongós napon,

Levelek hullanak, hideg szél fú,

A hideg már az úr!

S ezen a szeptemberi napon

Átkeltél az égi kapun,

Átkeltél a mennybe, a fellegekbe,

A felhők fölötti szépséges helyre.

S ebben a felhők feletti világban,

Mely tudom, hogy létezik, s becses nevén

Mennyországnak nevezik.

Zöld fűben,csodaszép virágokban pompázik.

Virág illat, kék tavacska,  egy mesebeli oázis.

Most már itt játszhatsz, hempereghetsz,

S a szívünkben itt velünk lehetsz.

Emléked viszont örökké itt marad, 

az a sok gyönyörű pillanat.

Ott marad a legnemesebb helyen,

Ahol sok emlék s szeretet bújik meg csendesen.

Örökre oly tisztán élsz benne, mint

a könnycsepp a szemembe.

Örökre élsz benne tovább,

Míg Világ A Világ!