Közelgő szeptember

Sajnos eljött a nyár vége. Már jön a szeptember, az iskolakezdés, vége a pihenésnek kezdődik a tanulás. Az áruházakban már árulják a tanszereket, és a dátum is egyre közeleg... Szeptember 1.

Így a nyarat búcsúztatva pár kép a virágokról:

A finom illatú levendula:

Nyári ég:

Ismét egy kis levendula, mert soha nem elég belőle.

 A héten a zeneiskolába is többször  be kellett mennem, már megkezdődött a gyakorlás ott is. Egy pár szép kép kottáimról:

S mostanság egy stílus igazán magával ragadott ... vintage. Egyszerűen csodálatba ejtett. A vintage értelme, "lénye" saját szavaimmal megfogalmazva:
A régi és az új keveredésének csodálatos elegye. Az újat kiegészíti a régi, és ez által valami egészen tökéletes és egyedi jön létre... s ez maga a vintage. 
Készítettem pár ilyen stílusú fotót:

Vasárnapi merengő

Egy szép vasárnap délután, az ég kicsit felhős, de a nap néha-néha előbújik egy rövid időre, majd újból a felhők veszik át a hatalmat. A friss levegő lágyan árad be a szobába a nyitott ablakon keresztül, és a függönyt meglebbenti. Nincs is jobb alkalom, egy kis merengésre, alkotásra. A fonal egyre csak jön fel a kezem felé, tekeredik le a gombolyagról és közben rakoncátlanul ficánkol az ölemben. A kezemben a horgolótű és egy kis munkadarab, ami éppen most készülget. Forog a tű, siklik a fonal és egyre szebben rajzolódik ki a minta, egyre több szemecske gyűlik-gyülekezik. Minden minta, minden mű megalkotása valahogy így készül el, mintha az alkotás folyamata egy-egy mese lenne, amit mindig, némán elmondana mindenki, aki ránéz a horgolmányra. És valahogy most ezen a vasárnap délután elmerengek azon, hogy a sok kötött pulcsi is valahogy így készült anyukám kezében...Bizony, neki is az ölében, ugyan úgy ficánkol a gombolyag, ő is forgatja a kezében a kötőtűt, ő is nagy szemekkel nézi-nézegeti a szemecskéket, míg végül elkészül egy szép pulcsi. Ugyan ez a "mese" játszódik kötéskor is, mert minden alkotásnak meg van  a maga kis meséje. A varrásnak, a festésnek, a zongorázásnak, az írásnak, a barkácsolásnak. Ahogy az anyagon halad kacskaringózva a varrógép, öltögetődnek a szálak, ahogy a színek felkerülnek a vászonra és kirajzolódik belőle a festmény, ahogy a hangok egymásutániságában megszületik egy darab, ahogy a betűkből szavak, a szavakból mondatok, a mondatokból pedig az izgalmas regények, a szép költemények s ahogy egy-egy csavar befúrásával elkészül egy asztal. A mese alapja ugyanaz, de minden ember keze alatt teljesen más születik meg, és soha nem lesz két ugyanolyan....talán ez az alkotás meséjében a legeslegszebb. Teljesen mindegy, hogy fiatal, idős, nő vagy férfi készíti, a mese ugyanaz, de a végeredmény egyedi és megismételhetetlen.

A Bükk

Nem rég voltunk nyaralni a Bükkben. Csodaszép hely. Olyan elragadó, ahogy a hatalmas fák, fenyők fölénk magasodnak. Olyan nyugtató egy fa látványa, mintha bölcsességet és békét sugároznának az emberek felé.
Jó volt a természet minden apró kis mozzanatát figyelni. Egyszerűen csodálatos, ahogy a  nagy ragadózó madár büszkeséget parancsolva tekint le egy magas fa csúcsáról, vagy ahogy a fecskék körbe-körbe repkednek a fejünk felett. Mert a mindennapokban gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni a természet apró örömeit, pedig saját kertünkbe is sok "látogató" jár, kezdve az apró madaraktól, lepkéktől, bogaraktól egészen a vakondokig.

Ez a gyönyörű hely hozta az ihletet ehhez a versemhez:

Az erdőt nézve

Öreg tölgy, s bükk fák felett,

A fenyőerdő ágai törik meg az eget,

Ahol fecske csapat járja a fellegeket,

Szárnyakat rebegtetnek,

Hangos szóval csivitelnek.

Az erdő alatt a mélyben,

Végtelen táj tárul a madarak szemében.

Széles völgy nyílik a fák közül,

S egy apró patak csörgedez észrevétlenül.

Egy öreg szőlő ültetvényen, szemem megakad.

A szőlőfürtökön hajnali harmat,

Amit a feljövő nap megcsillogtat.

S messze egy széles legelő,

Még messzebb, pedig megint egy sűrű erdő.

Így követi egymást hegy s völgy,

 Míg össze nem ér a föld.

A Bükkben ( körülbelül 250 éve )  Cserépváralján az emberek barlanglakásokban éltek, melyeket tufából vájtak ki. Ez is egy ilyen barlanglakás, ma már tájházként látogatható.

Esküvő, esküvői ajándék

Előző hét szombat ... egy gyönyörű és felejthetetlen nap családom, rokonaink és persze saját magam számára, a bátyám  esküvőjének napja. Az esküvő egy csodálatos ünnep. Sürgés, forgás, szervezés, izgalom, és sok-sok mosoly, nevetés, de legfőképpen annak az életre szóló kalandnak a megünneplése, ami ezután következik. A házasság, a közös élet, a család... ezek a szavak, amik kedvesek,  izgalmasak  és az élet legfontosabb és legszebb dolgai, ünnepei.
Nagyon sokat készülődtem erre a fontos alkalomra. Sokat gondolkoztam, vajon mi lehet a megfelelő, szép és emlékezetes ajándék, valami, ami megmarad sok-sok év után is és egy kedves emlék az esküvő napjáról. Szerintem sikerült ezeknek a gondolatoknak hűen elkészíteni az ajándékot, és így született meg ez a csodaszép, horgolt dísz doboz.

A dobozka mintája, díszítése mind saját szülemény. Apró gyöngyökkel, rózsákkal, szalaggal lett díszítve.

A doboz belsejében egyesével becsomagolt, masnival átkötött kis csokoládék találhatók. Hiszen ki ne szeretne bekapni egy kis csokit egy szépséges szép dobozka mélyéről?

Az esküvőkön szoktak mondani beszédet is. Így aztán készültem egy saját költeménnyel, amihez készítettem egy szép képeslapot.

És íme a saját versem, amit esküvőjük alkalmából írtam:

A házasság nem betűk sora,

Nem egy habos-babos ruha,

Nem egy gyűrű aranya,

Nem egy napig tartó csoda.

A házasság egy érzés egy utazás,

Életünk végéig tartó boldog összetartozás.

A házastárs ott van a bajban,

Ott van minden mosolyodban,

Ott van a legszebb pillanatokban.

Mindig körül ölel,

Mindig szeret

S mi legfontosabb örökre ott van veled.

A doboz tetejének belseje:

 Az ajándékok együtt: